Ez már egy másik vers...

 

élvezni az összahajtogatható tengerpartot

az állítható műnapot

mechanikus csendben

 

benned csak a saját szívverésed a kiáltozás

hallgathatod még élsz

 

élvezed műízű söröd

üveges szemmel azon merengsz

játékaid színhelyén

galambszaros létrán

nem ül már az öreg

nem is szól rád

ez a szokatlan

 

hát te létezel

helyette

 

 

 

Mire is hasonlít

 

íve

hiányzik

mi is tartsa

szél ki s be jár

küszöbén átlépett

a negyvenöt tavasz

kopik rí megtapodott

sárguló kemény agyag

morzslódik kifelé az agy

rekeszeiből elveszett birodalom

az agy morzsolódik kifelé

agyag sárgul keményen

megtapodott sír hozzá

tavaszt vár még sokat

átlépni akarva

küszöbén

a szél

ki

 

 

 

A kor

akkor
azon az egyetlen napon
hordoztam
s nem is soká
előtte soha senkit
utána sem tán
többet
mintha illatos szénát
úgy egy ölnyit
vinnék
akkorka súlya volt
csak
az elémterített
felsőgúnyákban botladoztam
pálmaággal legyeztek
mindenki nevetett
de a súlytalan nem
neki már a füstös városon túli
szikla koponya formájából
gomolygó árnyék húzta
egyenes vonallá száját
egy asszony nekem is
vizet adott
haraptam harsogó fűveket
gyerekek simogatták fülemet
aztán betértem a szűk meleg utcákba
a templom előtt álltunk meg
rámnézett
gyengéd paskolással biztatott odább
míg bámultam
a zsibongó
árusok hadát ostorral verte
dühét nem értem
galambok fel az égnek
ezüstpénzeken tipor
míg futott kifelé
az olajütőktől már ismerte
hazairányt az utat
már az sem érdekel
ha dob lesz belőlem

 

hátamon vittem

 

 

 

Ki mit jelent rólad

 

az az egy darab

kék zománc peremű

becslésem szerint tíz literes

egyébként fehér de számos helyen lyukas

bádoglavór ugye szintén

a haza fogalmához tartozik

 

erre emlékszem

erre határozottan

tudom

március vége van

vagy árpilis eleje

ezen nem múlik

virít három tőről

fehér szirmú nárciszok

egész csokra

ebből a lavórból

 

erre emlékszem

ez az első kép

 

megredvesedett fény

bizonytalan kontúrokkal

egyáltalán nem tudom

mi a háttér

csak a virágokra fókuszálok

még az illatuk

a halvány kis illatuk is megvan

 

még arra a foltnyi vakolatdarabra is

van érkezésem

rápillantani

amely a sok bizonytalan közt máig él

világtérkép az

rajta meseóceán

honnan hétvégén apád hazajön

vasporszagú

idegen és fáradt

bámulja a szilvafákat

félsüket

 

a kert évente össze

s összébb megy

nem tudok nekifutni

nem lehet kitárni a karom

nem látom a dombokká nőtt rögeket

nem érez engem

 

 

kinek mit magyarázzak

nekem szülőhazám

a kékzománcos peremű lyukaktól tarka pléhlavór