Közép_korr átplánta
Horváth Viktor

„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Horváth Viktor
Jó társaim, az ügy, mi előttem áll
Compagno, non puesc mudar qu
Jó társaim, az ügy, mi előttem áll,
— egy hölgy panasza —, feldúl, s döntést kiván
mert nem állja már tovább, hogy
őrök ülnek a nyakán.
Nem számít azoknak szokás és szabály,
és a három őrző hurka összezár;
ha egy lankad, hát a többi
megszorítja asszonyán.
Udvariasak, mint ítélet után
a hóhér, és zajosak, mint a király
udvaroncai, a csürhe
talpnyalókból gyűlt uszály.
Börtönőrök, hallgassatok most reám!
mert ha van egy balga, az sokat csinál:
minden őr figyelme lankad,
és aludni is muszáj,
s nincs oly sziklaszilárd asszony és leány,
'ki ne vágyna arra, 'mi neki dukál;
ezért aztán, ha bezárják,
abból lesz nagyobb a kár.
Ha igát teszel rá, ha szoros a hám,
azzal kezd, amit maga körül talál,
s ha nem vehet paripákat,
majd poroszka lóra száll.
Mert hiszen, ha súlyos betegség okán
megtiltják, hogy sűrü bort igyál,
néked is jobb vizet inni,
mint a száraz kínhalál.
Inkább vizet inna bárki,
mint a szomj és a halál.
IX. Vilmos — Guilhem de Peitieus
(1071-1127) — Poitiers grófja és Aquitánia hercege, az első ismert trubadúr. Dél-Franciaország legnagyobb hűbéruraként több keresztes hadjáratot vezetett. Versei rendkívül sokszínűek, jelenlegi ismereteink szerint ő találta ki a fin’amor, az udvari szerelem költészetét, ugyanakkor annak ellentétét is. Számos obszcén dala maradt fenn.
Lám, ily könnyűek a dalok
Pos de chantar m
Lám, ily könnyűek a dalok;
hát halljatok most bánatot!
Már vége. Többé nem vagyok
Poitiers jó hercege.
A számüzöttek sorsa vár;
fiamat itt hagyom viszály
közt, s minden szomszéd harcba száll
és haddal tör majd ellene.
Indulni fáj s nehéz — azért
megtartani Poitiers-t
megbízom Falcon d'Angiers-t:
földemen s fiamon keze.
Ha Falcon nem segíti őt
s csakúgy a király, mielőbb,
rátámadnak a hitszegők:
Gascon s Angevi serege.
Ha nem elég bölcs és vitéz,
amint elmegyek, harcra kész
az összes gyáva; mert merész,
ha látja, senki sincs vele.
Könyörgök, ha van még barát,
ha ártottam, tán megbocsát,
és mond Jézushoz egy imát;
s mindkét román nyelven tegye.
Dicsőn éltem s fiatalon,
de ez mind elmúlt; távozom
velük én is Hozzá, ahol
bűnösre rátalál hite.
Nyájas voltam, vidám, szabad,
de Istennél már nem maradt
időm a nagy teher alatt,
és a súlyt majd Ő oldja le.
Amit szerettem, elhagyom.
Lovagságomat elhagyom.
Isten akaratát hagyom.
Visszatérek, s leszek Vele.
Hívlak mint jó barátomat:
tisztelj, mert jól tartottalak,
örömben telt a pillanat.
Megyek; most is nevettek-e?
Evet-, cobolyprém itt marad;
mi kedves, lágy... és fekete.