Egy szolgalegény egyszer
Egy cselédlányal hált,
Míg el nem jött a reggel,
Mikor egy hang kiált:
“Hadd induljon a nyáj!”
Pásztorok szavára
Kelt a fiú s a lány.

A szalmából kimászott
A legény, s búcsúzott,
Maradni bátorságot
Nem érzett, ráborult
A lányra, ki feküdt.
Ám a lendülettől
A szalma szétrepült.

Lehunyt szemmel a lány még
Kacagott kedvesén,
Oly gyöngéd volt a játék
E szép nap reggelén.
Örömöt ily nagyot,
S ennél egyszerűbbet
Ugyan ki láthatott?

Steinmar
(XIII. század második fele) Nevét a legnagyobb minnesang-kéziraton (Heidelberger Liederhandschrift) kívül három dalszöveg is megőrizte, személyét illetően más forrás azonban nem ismeretes. Nyelvi jegyek alapján a német nyelvterület délnyugati részéről származhatott. 14 fennmaradt dala (51 strófa) viszonylag széles műfaji skálán mozog. Dalaiban nagyrészt a klasszikus minne-hagyomány formai és tartalmi elemeit alkalmazza.

Az idei kedves nyár
a harcot feladta már,
a zord, kemény tél győzte le.
Jaj, a szegény madárkák
szívét bánat járta át,
egynek sem szól az éneke.
Ezért sírok, s azért kesergek,
mert egy szép szolgálólány nem enged
szalmazsákján együtt hálnom ővele,
szalmazsákján együtt hálnom ővele,
így szólt pedig az ígérete.

Szörnyű az én fájdalmam,
ha nem segít énrajtam
a lány, szívemnek kedvese.
Sokszoros a bánatom,
a szegénység súlya nyom,
szorongat a tél hidege.
A nyomor barátja vagyok,
nem a bölcseké, s ő nem hagyja, hogy
szalmazsákján együtt háljak ővele,
szalmazsákján együtt háljak ővele,
bár nem tettem semmit ellene.

“Jó uram, nem vétettem,
ha ígéretet tettem
Önnek, azt teljesíthetem.
Ön egy vég vásznat ígért,
egy cipőt, egy szekrénykét,
ezt Önnek el nem engedem.
Hogyha megkaptam, megvigasztalom,
kinek tetszik, nem érdekel, s hagyom
szalmazsákon együtt hálni énvelem,
szalmazsákon együtt hálni énvelem,
mozoghat a zsák majd rendesen.”

“Királynőm, szívem kedvese,
minek neked szekrényke,
tán zsoltáros asszony leszel?
Ne vegyek inkább neked
egy ruhát, mi jó meleg?
Télen magadra mit veszel?
Hisz szegény vagy, nincsen takaród,
régi zsákból van a paplanod,
s ha a szalmazsákod szobádba hozom,
s ha a szalmazsákod szobádba hozom,
kályhád-ágyad odébb rakhatom.”

“Nos, uram, ha vélem hál,
megadom, amit csak kíván,
hogyha mindazt megkapom,
amit nekem Ön ígért.
Istenemre, semmiért
addig Önnek nem hagyom,
aztán kapjon el, ha úgy akarja,
és ha sírok, úgyse hagyja abba,
szalmazsákon bújjon össze énvelem
szalmazsákon bújjon össze énvelem,
s ahogy bírja, adja meg nekem.”