Novák Valentin
1969-ben született Budapesten. Végzettsége szerint tanár. Eddigi kötetei: No! Jé! Avagy egy mai, magyar merény (kisregény, Új Bekezdés, Miskolc, 1994); Roskadás (versek, Seneca, Bp., 1997); Zsír Balázs (pikareszk regény Gángoly Attilával, Hungarovox, Bp., 2001); Japánkert (versek, Parnasszus, Bp., 2002); Magyar rulett (novellák, Széphalom Könyvműhely, Bp., 2006); Csípes M@tyi (vígeposz, Z-füzetek, Bp., 2006); Biztos fogyás (állatmesék, PONT Kiadó, Bp., 2008); Ecettel savanyítok [Memento Móni] (novellák, PONT Kiadó, Bp., 2010); Zsír Balázs olajra lép (regény Gángoly Attilával, Tarandus Kiadó, Bp., 2011); Páternoszter (regény, PONT Kiadó, Bp., 2012); Hovavonatozni (versek, Hungarovox, Bp.,2013), Álomtourbina (regény, Hungarovox, Bp., 2016); A szomszéd dinoszaurusza, avagy Maj Om Ce mester és Pro Li taoista sporthorgász kalandjai (rövidprózák, Hungarovox, Bp., 2018); Kirúgottak bálja, avagy Aki a mélységet látta (tragikomédia, Napút-füzetek 139., Káva Téka, Bp., 2019); A látszat szent (novellák, Hungarovox, e-könyv, Bp., 2020) 2005-ben megalapította a Kelemen Kört, amely 2007-től Kelemen Kör Független Művészeti Egyesület néven futott 2018-ig. Tagja a Magyar Írószövetségnek. 2008-ban Fehér Klára-díjat kapott Magyar rulett című kötetéért. 2009-ben MASZRE alkotói díjban részesült. 2012-ben, 2017-ben NKA ösztöndíjas. A Hungarovox Oktatási Stúdióban kreatív írást és könyvszerkesztést tanított/tanít. A HogyÖt, a Miskolc KapuCíner, és a Légyott antológiák szerzője. Honlapja: www.novakvalentin.huLAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Novák Valentin
Bartók plusz Pilinszky plusz Novák
[Lépcsők köz-helyek között]
Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.
Kínzókamra kíváncsiság,
deresre vont szolga-lélek,
kalodányi álomsajgás…
Vasszűz hág itt lágy szemérmet.
Fegyverekre húzott álmok.
Ne-szólj-szám-szeríj felajzva.
Páncélzatban dobban rózsa —
kisasszonyos hév hervasztja.
Kincsesházban kelyhek öble.
Harminc arany ládikója.
Aranyfüstben ezüst beszéd;
lélekgravír: múlt-bitófa.
Rejtett Kertben — szikes humusz.
El(r)omlani — virágföld-éj.
Onnan sarjad halál-öl-mély —
hangyaméhek birodalma…
Ez az én nagy irodalmam,
összehordva benne minden:
Naptűz és Hold redves kincsen!
Benne minden — mille bene...
Könnytóban bújt nessy-vágyak
alagcsövön elszivár’gnak.
Dévahegyről vár lemállott,
minden létem még szeretne
három asszonyt — reggel, dél, és
vaksi este… Éj marasszon,
Judit, kebled rám hervadjon,
holton túli feledéssé!
Töredezett padozattá,
mozaikos negyedikké…
Váram sötét töve reszket,
bús sziklából gyönyör borzong.
Judit, Judit!
Hűs és édes,
nyitott sebből vér, ha ömlik.
