Oláh András
1959-ben született Hajdúnánáson, jelenleg Mátészalkán él. 1982-ben a BGYTF magyar-történelem, 1988-ban a KLTE történelem szakán diplomázott. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Kölcsey Társaságnak. Versei megjelentek többek között a Műhely, az Új Forrás, a Bárka, a Hitel, a Vigília, a Magyar Napló, a Kortárs, a POLÍSZ, a Partium, a Somogy, az Árgus, a Jel, a Tekintet, a Mozgó Világ, a Dunatükör, a Palócföld, az Együtt, a Látó, az Irodalmi Jelen és a Várad hasábjain. Legutóbbi kötetei: Szilánkok (Kráter, Pomáz, 2000), Egy filmszalag vége (Felsőmagyarország, Miskolc, 2002), Fagyöngy és jégcsapok (Kráter, 2005), Átokverte (Magyar Napló, Budapest, 2006), Gyalogáldozat (Kráter, 2007).LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Oláh András
Szabó Lőrinc és Lócitrom esete
(Egy meghiúsult találkozás története)
„az Operaházból érkezett üzenet
sajnos a postás késett egy ütemet” —
magyarázta Lőrinc majd évekkel később
miért hárított el egy rangos felkérőt
a legenda szerint társszerző lett volna
és a „Kékszakáll” sem fulladt volna porba
ha pár betétdalán csiszolhat egy kicsit
mire az Opera az új évadra kinyit
diskurzusra Bartók a New York-ba hívta
Lőrinc azt remélte lesz ott egy pár díva
s látva hogy a haja némiképpen zilált
indulás előtt még új frizurát csinált
elszaladt az idő rohannia kellett
pénzéből csupán egy bérkocsira tellett
leintett egy konflist megadta a címet
s a kocsis nyomban a lovakra csördített
mire Lőrinc magát egy kicsit kifújta
meg is érkeztek az Erzsébet körútra
itt történt a malőr — gyalázatos emlék —
ezzel nemcsak Lőrinc: más sem dicsekednék
fizette a fuvart s fordult mohón máris
ami eztán történt ráhozta a frászt is
hiába kiáltott utána a kocsis
hogy útjába került egy friss lócitrom is
rálépett megcsúszott összekente magát
szem nem maradt száraz hát még az a kabát
a New Yorkba bemenni így már lehetetlen
ott állott Lőrincünk magatehetetlen
szemlesütve bújt meg mikor Bartók elment
— a lócitromot nézte mit cipőjével elkent —
förtelmes pillanat: a szív majd’ megszakadt
egy jövő a semmiért itt kétfelé hasadt…
utóhang:
nem mintha e napnak haszna nem lett volna
a LÓCI-verseknek e citrom az alapja
persze ezt a titkot ki sohasem adta
amit most leírtam csupán egy legenda
