Finta Éva

SPN könyvek ajánló

Finta Éva
Virginia, a szűz
az elme csak sajog
a lélek bent lakik
az elme bent lakik
és kívül a magány
belül van a titok
pedig kívül lakik
a lélek bent sajog
az elme meg kívül
kiül a ház elé
kiül a test elé
az elme kint lakik
pedig itt van belül
és lebeg a vízen
Ofélia gyanánt
pedig alámerült
lehúzták a kövek
pedig zsebében súly
pedig lelkén teher
pedig az elme ép
pedig szárnyalna is
az írás tiszta még
az írás nem beteg
csak a búcsú maga
abban van a tetem
akár Ofélia
lehetne liliom
nádak sások között
vadrózsák hajlatán
egy eldőlt fűzfatest
és ő a párhuzam
lehetne ő a szép
Ofélia a kék
búzavirág s pipacs
sok vadvirág között
úgy három héten át
a folyó mélyein
sodródni mint az ár
mint az élet maga
sodródni álmatag
mégsem Ofélia
már sohasem a szép
hibás a kép az arc
ázott iszap sötét
ennyit sírni nehéz
nem is lehetne tán
csak vízmélyen lehet
szétázni mint a könny
és nem Ofélia
és már sosem a szép
Egyáltalán nem óhajtom hangsúlyozni vonzódását saját neméhez. Sérült lélek volt, hat féltestvér, ki tudja, milyen mitológiák. India angolba szőve, s az anya, kora feltűnő szépsége, helyszínekkel, férjekkel, szülésekkel… A jólét nem véd meg a sérülésektől, a féltestvérek intimkedéseitől, babrálgatásaitól, az akaratos, elvakult, önimádó apa sem, s az elárvulás ettől az anyától… Persze, hogy,… persze,… hogy idegösszeroppanás tizennégyévesen. Persze, hogy idegösszeroppanás. Ki védte volna meg a féltestvérektől a hatalmas házak, parkok, partok és vizek labirintusaiban, szövevényeiben, a többi sérült lélektől. Hogyan is… Pedig a levél, utolsó levele Leonard Sidney Woolfhoz, a férjéhez, szárnyaló volt, nem erőtlen. Pedig nem a depresszió levele volt. Mitől szállt fel a lélek egy ilyen időrekeszben, egy ilyen időtöredékben, mikor férjétől és az élettől búcsúzott, mitől… A másik oldal hitétől, a másik oldal vonzásától – talán. Egy cseh író később megírta „A lét elviselhetetlen könnyűségé”-t. Virginia Orlandót írta meg, ki hosszú élete során félúton nemet vált. Mert ott a nőben a férfi, a férfiban a nő, ezt már minden szakember, lélekkurkász és genetikus kívülről fújja. Mert az ember a teljességért van, a teljes ember az egész ember. Az alkotó nem lehet töredék. Az alkotó nem lehet töredék. Az alkotó nem lehet. Az életmű sem, ha az alkotó egész.
az elme csak sajog
a lélek bent lakik
az elme bent lakik
és kívül a magány
a magány bent lakik
a lélek bent lakik
a lélek megtelik
s kiköltözik az elme