A világ tele van jó sorokkal. A világjó verseket precízen meghatározza, mely sorral kezdődnek. Gondolj a te világjó versedre, keresd meg a legjobb sorát. Az a sor legyen a következő versed első sora. Írd meg a versed.

Aki nem tudja, mi a jó, az hogyan írjon?
Hát úgy, hogy elolvassa az alábbi szösszenetet, kivesz belőle 2 mondatot — nem egyet, nem hármat, se négyet —, és változtatás nélkül felhasználja őket a saját szövegében.

A fű zöld.
Az ég kék.
A kutya ugat.
A nő sír.



Nagy Izabella
Szerda éjjel

Talán az Isten vagy elkószált angyala
ment át a zebrán
egy szerda éjjel
a Ferenciek terén.

Alulnézet

A nő sír
S te egy nagy faládában fekszel
Pont olyan hosszan ahogy befogadni bír
Pont olyan mélyen ahogy magába tud engedni
Takaróként magadra húzva a zsíros rögöket
S befed titeket az égkék.


Rózsa Boglárka
Csak egyszer

A csorba szélű bögrét kérem,
amiből te már sosem ihatsz,
mert ez az enyém, még így, sérülten is.
Csak egyszer kóstolhattál bele.



Kovács Andris László

Ultramarin
A gondolatokat vagy a betűket és a szavakat: mit kell előbb? Nem emlékszem, mert nem tudom felidézni a gondolatokat azokból az időkből, amikor a szavakat nem ismertem. A mentális nyelv hipotézise és kognitív szinten való létezése az idő múlásával egyre távolodik. A gyermek kérdezi, hogy ez mi, az mi, és ha nem is tudjuk mindig a választ, tudjuk, hogy létezik rá szó. A fű zöld. Az ég kék. Miért? Nincs is kék, talán senki sem látja kéknek a kéket. Te kéknek hívod, amit én zöldnek látok, de akkor a te szemedben zöld az ég, a tenger, az Ikarus busz. Megegyezünk abban, hogy ha a percepció más színről is szól, ezek hasonló árnyalatok, hívjuk őket Kéknek!
Állítólag az eszkimóknak több ezer szavuk van a hóra, nekünk meg alig jutott pár erre a tónusra és köztük van az égszínkék, tengerkék, amiben látható delfin(kék) is.
A nyelvi korlátok már a fantáziának is korlátot szabnak, és mint a környezetéhez alkalmazkodni kényszerülő pangasius, akkorára nő, amekkora tere van. A képzelet is táplálkozik, mint a pangasius, amit szarevő halként is emlegetnek a természetes élőhelyeként ismert mekongi csatornák után. Megeszi az ember a halat, amit kiszarik, amit a csatornában élő halak megint megesznek, őket pedig az ember, aztán…
A képzeletnek is van ilyen negatív spirálja? Nem fejezték ki, de létezik valami, amire nem gondolt még senki? Az eszközök, a nyelv mindig korlátot képez majd a mentális nyelv előtt? Ha feltalálnák a gondolatolvasó- és kifejezőgépet, az nem csak a nyelvi korlátok és így a nyelv lebontását jelentené, hanem a képzelet halálát is. Így a képzeletet a korlátok segítik táplálni. A ki nem fejezett gondolat láthatatlan, mint az autó rádióján keresett frekvencia, vagy a madárszaros tetején tükröződő ég kékjeként leírható rezgésszám, az ultramarin. Most jut csak eszembe: erre még soha nem gondoltam… legfeljebb egyszer.


Bodó Gergely
Verziók

„Unalomhegy, benne bányát váj a Semmi.”

1.

egy munkagép csapta arcon
utolérte a végzet
hímringyó nyuggert itt már nem becézget
lelkek vihederét állták a falak
aztán jött a bontási engedéllyel pár alak
s nem maradt más, csak ennyi
unalomhegy, benne bányát váj a semmi

2.

anyám csak tükörbe néz, nem magába
fonnyadt bőrt lát, barna hajat
kültakaró
benne bányát váj a Semmi