Szkárosi Endre
(1952) költő, irodalomtörténész az ELTE magyar-olasz szakán végzett. 1978-83 között a Mozgó Világ szerkesztője volt, 1994-től az ELTE-n tanít irodalmat és művelődéstörténetet. Számos könyvet, lemezt, katalógust, videomunkát publikált, rendszeresen vesz részt nemzetközi fesztiválokon. Hosszú évekig dolgozott a Konnektor (1984-1993, 2005-2010) és a Towering Inferno (London, 1992-2005) zenekarokkal, húsz éve a Spiritus Noisterral dolgozik. 1985-től 1991-ig az Új Hölgyfutárt, 1992-től 2002-ig a Magyar Rádió Világgége - Szkárosi Hangadó című hangköltészeti műsorát szerkesztette. Kutatói tevékenységének középpontjában az elmúlt évtizedek experimentális költészetének és intermediális művészetének kérdései állnak - e tárgykörben számos tanulmányt publikált itthon és külföldön. 1986-ban Kassák-, 2007-ben József Attila-, 2012-ben Mészöly Miklós-díjat kapott. Utóbbi kötetei: Mi az, hogy avantgárd (Magyar Műhely, 2006), Merülő Monró (Magyar Műhely, 2007), Egy másik ember (Orpheusz Kiadó, 2011). A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológiák szerzője. Fotó: Tóth György
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Szkárosi Endre
Sassál, kos, agyat lapíts!
Nyegle férfiú az ülnöke
a bátor kő-alapú szfinxnek,
nyögve repül meghágni hátát, hol éri,
ám az operátus ember hatalma
korlátosnak bizonyul: szerelme
boros párán száll az éjszakai viganásban,
„kő-pattintott lédi, hágsz, hú, frász törend,
kör-öv-szfinx”, majszolja zsibbadt száján,
majd lecsúszván az Ybli magasságból szóland:
„hjú, manusok, itt, sájna, vödör spiritusz!”
Hassal, kos! Gyatra piss!
