Berka Attila
(1976, Budapest) 2006-tól a Spanyolnátha szerkesztője, 2008-tól az SPN Krú tagja. Kötetei: Lada Béla nem hal meg (Spanyolnátha, 2009); Hosszúkávé külön hideg tejjel (Spanyolnátha, 2010); Anómia (Irodalmi Jelen, 2017). Legutóbbi antológiák: 95 Szín-tézis (Spanyolnátha, 2017); Boldog kedd (Spanyolnátha, 2016); Üzenet a másvilágra (Areión, 2016).LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Berka Attila
A valahova mindenképpen tartó madyar hattyú- és árvadala
Bús-dús madyar,
madyarul lóhű, lovas, lózó,
lovagló nép, nemzet, ami én vadyok,
kinek, ha, nekem, ha
nincs ló és szamárra se futja,
a kőroszlány pont megfelelel az áriányi vágtára.
Operakrémes pralinémorzsák
szóródnak számból,
ha nógatom a kőlószamárlányt,
és, ó, Lädym, repülök hozzád,
vér- és aranyeremmel együtt
dibben, dobban, dübben, döbben a szívem!
Krúdytól tudhatod,
mily fene erő lakozik
e mellkasban,
e mellkasi szervben.
Ez a motor, ez az
én felhajtóerőművem
sose akar leállni,
űz-vág egyre,
kettőre, százra, ezerre.
Ha mégis állok,
a karok, a lábak miatt teszem,
ők nem bírják a tempót,
inkább csak pezsegnek, zsizsegnek:
„Miért nem mondod neki
szépen, áhítattal telve,
légy itt, Lädy, ott,
felétek-nálatok nagy a hideg,
velem viszont forróság ölel,
hát gyere,
gyere már,
siess,
nem akarok ma éjjel is
a lobogásomtól felolvadó kőroszlánnyal
semmibe látó transzszfinxszé egyesülni?
