Pataki Anett

SPN könyvek ajánló

Pataki Anett
Leánysorsok Kaffka Margit korai novelláiban
Az esszé Kaffka Margit korai, a Magyar Géniusz folyóiratban 1903-ban megjelent novelláit, A gondolkodók, Új típusok, A halál meséje, Korlátok és Látogatás című műveket elemzi. A századforduló — A Hét című lap melletti (melyben később Kaffka verseket publikált) — egyik legnépszerűbb lapja, az 1892-ben induló Magyar Géniusz, melynek rendszeres szerzői között olyan nevekkel találkozhatunk, mint Ady Endre, Krúdy Gyula, Ignotus — akik később a Nyugat állandó munkatársaivá váltak.1
A gondolkodók című novella egy szerelem kibontakozását festi le, ám a katarzissal rögtön előre vetíti a korai véget is. A vidékről Pestre került — Kaffka saját vágya, mindennél jobban a fővárosba akart költözni —, tanítónak készülő, szegény lány a szalonban ismerkedik meg a jó kiállású mérnökfiúval, aki éppen azért próbálja mindenáron meghódítani a lányt, mert az más, mint a többi és nem fogékony a szokványos praktikákra. Az udvarlás célja viszont nem a házasság. Bár a fiú maga is szerelmesnek érzi magát, amint révbe ér és az udvarlása jó fogadtatásra lel, már tudja, hogy ez is csak egy kaland volt számára.
Az Új típusok című írás egy átlagos zárdabeli hétvégén játszódik. Az eltérő társadalmi hátterű tanítónövendékek mind máshogy töltik a szabadidejüket, ám a vacsora előtti időben összegyűlnek és tapasztalatot cserélnek. Kényszerű barátság van a lányok között, hiszen össze vannak zárva, de meghallgatják és tanácsokkal látják el egymást. A helyzetet nem ihlethette más, mint Kaffka saját tanuló- és tanítóévei. Egy 1898-as levelében szinte előre megírja Szatmárnémetiben élő Hedvig barátnőjének a novella vázát, akkor még puszta beszámolóként a mindennapjairól. A novella a szerelem, a tanítói pálya és a vénlányság témái köré szövődik.
A halál meséje című elbeszélés kakukktojás ebben a felsorolásban. Nem korrajz, még csak nem is történés, hanem a Lélek halál utáni útjának víziója. Történetével nem tesz hozzá a leánysorsok kibontásához, de egy-egy sora illeszkedik Kaffka 1903-as prózai világába.
A Korlátok című novella szintén megtörtént, az írónő által személyesen átélt eseményen alapszik — mint azt Hedviggel folytatott levelezéséből megtudhatjuk. A szalonban a társaság éppen farsangi zsúrt tart. Itt találkozik újra Wildtné és Bódog Sándor. Az asszony a férfiba egészen két hétig szerelmes volt, mígnem az kijelentette, hogy nem veszi feleségül. Miért mond ilyet a férfi, aki a cselekedeteivel egészen mást sugall? És miért ne adná fel a nő a felesleges küzdelmet ahelyett, hogy olyanra fordítaná a figyelmét, aki megérdemli? A heves és megbízhatatlan férfi helyett a kor leánya a nyugodt, megállapodásra kész özvegyembert választja.
Végül a Látogatás című tragikus novella következik. Témája ezen írásnak is a szerelem és a házasság. A századforduló fiatal lányainak célja a férjhezmenetel volt. Akár a családjuk, akár a maguk révén, de igyekeztek nem vénkisasszonyok maradni. Az életben azonban semmi sem kiszámítható. A kor nagy betegségei közé tartozott a tüdőbaj, ami előbb vagy utóbb a beteg biztos halálával járt. A novella egy beteg fiatalember jegyesét mutatja be.
Kaffka elszegényedett nemesi családból származik. Felmenői között tiszti főügyészeket, királyi táblabírókat, szolgabírókat, mérnököket és ügyvédeket tanálunk. Ezek természetesen mind férfi családtagok, hiszen a dologtalan osztály nőtagjai nem dolgoztak. Ezért jelent kisebb törést a nemesi múlt látszatának fenntartásában, hogy a korán félárvaságra jutó Margitot már fiatalon az irgalmas nővérek veszik gondjaikba, kijelölve számára a tanítói pályát. A nők által végezhető foglalkozások közül a tanító volt az egyetlen, valamelyest tiszteletre méltó szakma. Ezzel a jövőképpel Kaffka kiszakad a családja által ápolt hagyományok hálójából. Az, hogy műveiben fel is lázad ellenük, csupán véletlen egybeesés, vagy ennek következménye, azt nem lehet megmondani.
A századfordulón a kevésbé vagyonos nők sem dolgoztak tovább, ha sikerült férjhez menniük. A házimunka, a gyermeknevelés, de az 1900-as évek elejétől a saját gazdaságban vagy birtokon végzett agrármunka sem számított bejegyzett foglalkozásnak. A férjeik mellett dolgozó nőket eleinte segítő családtagként, később csupán eltartottként jegyezték a dokumentumok.2 Értelmiségi munkát a nők ebben az időben még csak korlátozottan végezhettek, de a már említett tanítói pálya3 korábban az előtt is nyitva állt előttük, hogy gimnáziumi érettségit4 tehettek volna, vagy egyetemre járhattak volna. A tanítónő akár férjezetten is folytathatta a munkát.
Mint ismerős közeget, Kaffka gyakran választotta hivatásként a tanítói pályát művei szereplőinek. Az Új típusokban Bózsi, a „csodaszőke babaleány” és „százfodrú, tömzsi mákvirág”, a legleányosabb a bentlakók közül azt mondja:
„igazán nem irigylem őket. A szegény leányokat, akik semmi egyebek se — csakhogy éppen »leányok«. Ez szép, poétikus, de nagyon szomorú állapot lehet, úgy például holmi szerelmi csalódások idején. Mi akkor előkeressük megint a jegyzeteinket, egy kicsit elbolondítjuk, körülbástyázzuk magunkat, amíg elmúlnak a válságos idők. De gondoljátok el — azok a szegények —, a szalonjuk nippjeit törülgetik olyankor, meg csipkebetétet horgolnak.”
A tudás és a tanulás menekülőút az élet csalódásai elől. A gondolkodók Magdája rendszeresen a könyveihez nyúl, amikor hazatér a bérszobába, egészen addig, amíg Péter egészen magába nem bolondítja. Mégis, egy 1898-as levél5 Hedvighez éppen azt írja, hogy a zárda unalmas estéin Böske „a piszkos kis kötéseket” veszi elő unaloműzőként. Ez azért lehet, mert a zárdából, még szabad kijárással sem volt könnyű kapcsolatot teremteni a táncmulatságokhoz szokott fiatalemberekkel. Kaffka leveleiből kiderül, hogy utált táncolni. Van, akinek sikerül azért. A már említett Bózsiba beleszeret egy unokatestvére, aki korábban vidéken udvarolt, de most megszakít minden kapcsolatot a lánnyal. Bózsi tagadja, hogy köztük szerelem lenne, nincs szenvedély, csak gúny, magas röptű viták és mély filozofálás. Ez a fajta nyugodt, ám intellektuálisan mély szerelem jelenik meg A gondolkodókban is: Magda azért ad hálát a templomban, „hogy ide is feljöhetett és sokat tanulhat majd és hogy nem lesz olyan boldogtalan, mint a családjában a többi asszonyok, akik nagyon szerettek, aztán férjhez mentek, - vagy akik férjhez mentek, mielőtt szerettek volna”. Kaffka a női hőseit kontrasztba állítja a kor leányképével — ami gondtalan és gondolattalan.
A századforduló asszonya passzív.6 Lánykorában hagyja, hogy férfiak szeressenek belé, kezet csókoljanak neki, megkérjék a kezét, vagy éppen ne keressék soha többé. Kaffka férfivilágba született és abban is élt. Ignotus egy cikkében „a nők kiskorúságának”7 nevezi azt az elnyomást, amit a férfiak gyakoroltak rajtuk. Kaffka kilép ebből a kiskorúságból. Tanul, pénzt keres, és novelláiban elutasítja az elnyomott női szerepet. Egy Hedvighez írt 1903-as levelében8 a körülményekre panaszkodik. Szívesen hozzámenne Fröhlich Brúnóhoz, aki akkoriban még erdőmérnöknek tanul, ám az egyelőre keveset keres, a későbbiekben pedig feltehetően vidékre kerülne. Kaffka nem való oda — vissza vidékre:
„aztán megszokva a rendszeres szellemi munka, szabad délutánok, selyemharisnyák, tanulmányutak, műtárgyak. Képzeled-e, hogy akkor szépen elbúcsúzom mindezektől és menjek egy terhes és szakértelmet kívánó nagy falusi gazdaság kellős közepébe, — és — Nem, Hedda! — ehhez tizennyolc évesnek és nagyon szerelmesnek kell lenni. — ”9
Kaffka nem volt annyira szerelmes, hogy menjen „a libatöltés meg tyukültetés felé”10 , hiába írta, hogy „nem szeretek jobban senkit ő nála”11. Úgy tűnik, a várost, még inkább Pestet mégis jobban szerette. A gondolkodók Magdája is frissen kerül Pestre, ott érik az új ingerek. Az 1903-as novellák nem említik Miskolcot név szerint.
Az asszonyi passzivitásba bele is lehetne törődni. A Látogatás című novella Annája csak annyira avatkozik bele a saját életébe, amennyire a biztonsága kívánja. Haldokló vőlegénye háta mögött már új jegyese van — jól választ, a tüdőbeteg Pista is éppen azt az erős, vagyonos Roxer Sándort ajánlja neki. Mert a nőnek tartoznia kell valahova és a lány nem pazarolhatja az eladósorban lévő idejét egy gyógyíthatatlan betegre, hiába ígérték őket egymásnak a szüleik már rég — a birtokaik érdekében. Anna a történetben nem lázad. Kaffka viszont igen12, azzal, hogy megbotránkoztat. A derűs lány úgy lép a betegszobába, mint a napsugár, mint maga a tavasz, reményt hozva a haldoklónak. A szerelmesek párbeszéde szívszorító, Pista mégis elengedi a jegyesét, mert túlságosan szereti ahhoz, hogy a bizonytalan létéhez láncolja — vagy, mint ahogy mondja, neki is teher tudni, hogy várnak rá. A szomorú befejezésre következik a csavar: Annát a sarkon várja már Roxer Sándor, és az egykori gyűrűt is csak a látszat kedvéért, az előre gyászoló édesanya kérésére vette fel. Ezzel Anna szerethetően szánandó alakból számítóvá válik, mégsem lehet ezért elítélni — leleményes fiatal nőként egyengeti az útját.
Az elrendelt asszonysors ellentmondásosan jelenik meg ezen elbeszélésekben. Az Új típusok növendékei azt tárgyalják, hogy akinek esélye van férjhez menni, az jobb, ha megteszi. Erzsébet mégis lemondott egy kérőről a húga javára, és amúgy sem tudnának „derülten tenni-venni a mázas csuprok és bádogsütők közt, eseménytelen napokon át.” Ez az értelmiségi nők „betegsége” — nem vágynak a hagyományos szerepre. A fent említett Anna (Látogatás) mégis azon igyekszik, hogy feleség válhasson belőle, szinte mindegy is, hogy ki mellett. Ugyancsak, a Korlátok című novella hősnője, Wildtné lemond Bódog Sándorról, amikor az elutasítja a házasságot. Mire legközelebb találkoznak, a lány már férjnél van.
A novellák a lány és a férjes asszony ellentétét a város és a vidék ellentétével állítja párhuzamba. A pozitív, vagy az írónő keserédes ideájával azonos lányok tanulnak és a saját élet felé haladnak. Vidékről kerülnek a városba, naivak, így sokszor esnek egy fellángoló szerelem áldozatául. A gondolkodók Magdája kezdetben hűvös és racionális, de a történet végére a praktikák áttörnek a tudás képezte védelmen. Wildtné örömmel fogadja a közeledést, ám az elutasításra racionálisan, szinte férfias módon válaszol: tovább lép. Ezeknek a lányoknak a fejében a férjezett nő nem a saját szalont fenntartó nagynénjük vagy egy tanárfeleség, hanem egy világvégi faluban sütő-főző, szorgoskodó, gyermekeket szülő asszony képével azonos.
1903-ban Kaffka még csak szerelmes Fröhlichbe, így maga még az öntudatos és a szédítések ellen felvértezett tanítóleány fázisában járt, de irtózott attól, hogy felvegye a vidéki asszonyszerepet. Minden követ megmozgat, hogy kedvese Miskolcon maradhasson, és csak azután megy hozzá, hogy ez bizonyossá válik.
Kaffka maga vidékről származik, mint több író és költő a kor nagyjai közül. A századforduló társadalmi változásai először vidéken válnak tetten érhetővé. Az elszegényedett dzsentrik látszatfenntartása viszolygást vagy ámulatot kelt. Kosztolányi így ír erről:
„A vidék a csodák földje. Aki itt nő fel, annak tágabb a szeme, mint azoknak, akik egy nyugodt, bölcsen berendezett fővárosban kapják az élettől a keresztséget... Ott, ahol nincs semmi remény, csak bor, kártya és mély, mély szomorúság, a lélek értéke meghatványozódik, nem tágul, csak mélyül, sűrű, intenzív, különös lesz. Minden vidéki élet csak lelki élet.”13
Kaffka nem osztozik ebben az ámulatban14 és áhítatban. Ahol csak lehet, hirdeti, hogy Pestre vágyik, az irodalmi élet központjába. Már Miskolcot is kevesli, holott szülővárosához képest metropolisz. Az üresség helyett nem a bálokra és zsúrokra vágyik, mindinkább az egyszerű utcára. A város szeretete megjelenik A gondolkodókban is. Ismeri a hajnali és az esti utcaképet egyarát. Szívja magába a látványt, elbeszélései pedig részletesen festenek le látszólag lényegtelen környezeti elemeket. Talán éppen ezért retteg attól, hogy megvakul. Ezen novella Magdáján keresztül írta ki magából azt a félelmét, amit szatmári barátnőjének levélben15 már megvallott.
A női karakterekben mindig van egy kicsi Kaffkából. Ha nem a saját történeteit szövi bele az elbeszélésekbe, akkor a körülötte zajló eseményeket, híreket szívja úgy magába, hogy az az ő és a karakter részévé váljon. Meglepő módon a Wildtné is ő maga.
„Zseniális, szőke és német mérnök-ember volt a kivel egy kicsit megleczkéztetett a Sors a legutóbbi vétkemért (emlékszel?) — Nos, hát ezeknek a thea-estéknek (hármasban a nagyanyámmal) az eredménye ennyi:
— Szeretlek, — igazán, — de nem veszlek feleségül!
Furcsa, goromba, — komikus, — nagyon becsületes vagy nagyon ostoba dolog volt, — ezt azóta már megmondtam neki. Mi természetesebb, mint elhitetni vele, hogy ilyesmire nem is gondoltam. Azaz, hogy, — hiszem jgazán nem gondoltam (még mindig nem), — de a flirt elvesztette a (hogy úgy mondjam) erkölcsi alapját, — a végin is megmondtam a nagyanyámnak, a ki megbotránkozva kergette el. Jaj, de nevetséges volt! Egyszer nem főzött theát a kis öreg és elmentében nem nyújtott kezet a vendégnek. — És még nem is veszekedhettem, mert azt hitte volna, hogy fülig vagyok. Ilyenek az annyók.”16
Egy későbbi levél17 beszámol arról is, hogy újra találkoztak és alaposan elbeszélgettek, akárcsak a novella farsangi zsúrján, ám ekkor Kaffka már Fröhlich-vel tartott fenn kapcsolatot.
Az elbeszélések nőközpontúak és női szemszögűek. A női karakterekről, még ha nem is túl fontosak, megtudunk mindent: milyen színű szalagot hordanak a hajukban, milyen bosszantó szokásaik vannak, mint csinálnak vasárnapi alkonyokon, és természetesen megtudjuk, hogy mit gondolnak a nagy kérdésekről. A férfiakat ellenben csak a nők viszonylatában18 említi a szerző. A férfi vagy fiú a megismerkedés pillanatától kel életre, akkor mozdul meg, ha a nő hívja (Korlátok), akkor beszél, ha a lány kérdezi (A gondolkodók), és csak addig él, amíg a szerelmének szüksége van rá (Látogatás).
Ennyi is elég azonban ahhoz, hogy a férfi-női különbségeket megfigyelhessük. A Korlátok Bódog Sándora játszadozhat egy lánnyal „inkognítóban”, míg Kaffkát megveti19 a miskolci közélet, mert tíz napig bolondította20 a húgának udvarló tanárembert. A gondolkodók Pétere nélkül meglenne a gépek világa, megtervezné őket más, neki pedig vidéken kellett volna maradnia a földeken, vadászni és feleséget venni, mert az az embernek való — így gondolkozik a férfi Kaffka korai novelláiban. Ha a férfi falura való, a nő meg városba, az olyan ellentétet szül közöttük, mint Kaffka és az erdész férje között a későbbiekben. Egyenlőség nem lévén a századfordulós nőalakok választása annyi, mint magának az írónőnek: férjhez menni és követni a férfit, amerre csak megy, vagy elutasítani és magányosan élni.
Kaffka novellái a feminizmus elemeit hordozzák. Nem kíván egyenlőséget férfi és nő között, mert tisztában van a különbségekkel. Csupán azt a jogot követeli, hogy megválaszthassa a saját életét. Az 1903-as novellái Kaffka költői- és írói hitvallásainak alapjai.21 Élményeket és emlékeket ír ki magából. Úgy vélem, az események legtöbbször valóban megtörténtek, mert túl tökéletesek ahhoz, hogy kitaláltak legyenek. A Korlátok című novella egy konkrét eseményeket nélkülöző tulajdonképpeni egyszerű beszélgetés, ám a visszaemlékezés, a körülmények, a helyszín leírása miatt nem marad hiányérzet az olvasóban. Ez az írásmű az események mesterséges alakítása helyett a tényeket mélyíti lélektani síkon.22
Felhasznált irodalom
Gyáni, Gábor (2009): Társadalmi nemek a munkaerőpiacon a polgári Magyarországon. In Rubicon.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/tarsadalmi_nemek_a_munkaeropiacon_a_polgari_magyarorszagon/ Letöltés időpontja: 2018. június 15.
Kaffka Margit (1906): A gondolkodók. In A gondolkodók és egyéb elbeszélések. Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. kiadása, Budapest.
http://mek.oszk.hu/16600/16636/16636.htm#1
Letöltés időpontja: 2018. június 15.
Kaffka Margit (1906): A halál meséje. In A gondolkodók és egyéb elbeszélések. Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. kiadása, Budapest.
http://mek.oszk.hu/16600/16636/16636.htm#12
Letöltés időpontja: 2018. június 15.
Kaffka Margit (1906): Korlátok. In A gondolkodók és egyéb elbeszélések. Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. kiadása, Budapest.
http://mek.oszk.hu/16600/16636/16636.htm#8
Letöltés időpontja: 2018. június 15.
Kaffka Margit (1906): Látogatás. In A gondolkodók és egyéb elbeszélések. Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. kiadása, Budapest.
http://mek.oszk.hu/16600/16636/16636.htm#2
Letöltés időpontja: 2018. június 15.
Kaffka Margit (1906): Új típusok. In A gondolkodók és egyéb elbeszélések. Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. kiadása, Budapest.
http://mek.oszk.hu/16600/16636/16636.htm#7
Letöltés időpontja: 2018. június 15.
Radnóczi, Miklós (1934): Kaffka Margit művészi fejlődése. Magyar Irodalomtörténeti Intézet, Szeged.
http://mek.oszk.hu/13600/13676/13676.pdf
Letöltés időpontja: 2018. június 15.
Rolla, Margit (1980): A fiatal Kaffka Margit. A MTAK közleményei 10., Budapest https://library.hungaricana.hu/hu/view/MTAKonyvtarKiadvanyai_KOZLEM_010/?query=SZO%3D(palota)&pg=16&layout=s
Letöltés időpontja: 2018. június 15.
1 Radnóczi (1934): Bevezetés
2 Gyáni (2009)
3 1880-ban 3600 tanítónő dolgozik. A 20. század első felében a nők többségbe kerülnek ezen a pályán.
4 1895-től.
5 Rolla (1980): pp.67-68. XIII. levél
6 Ez a Mirjam című elbeszélésben jelenik meg legerősebben. Radnóczi (1934): p.21.
7 Radnóczi (1934): p.19.
8 Rolla (1980): pp.138-142. XLIII. levél
9 u.o.
10 Rolla (1980): p.145. XLIV. levél XLIV. levél. 1913.november 03.
11 u.o.
12 A társadalmi berendezkedéssel és a dolgok természetével való szembenállás „romantikája” az új, századeleji irodalmi irányzat egyik alapköve. Radnóczi (1934): p.7.
13 Radnóczi (1934): p.9.
14 „Itt senki sem iszik, kártyázik, — itt csak vadásznak a férjek s az asszonyok ezért is pörölnek.” — sejteti a Hedvignek írt XXXVIII. levélben, hogy a miskolci feleségeknek kevesebb okuk lenne a panaszra, mint a vidékieknek. Rolla (1980): pp.127-129.
15 „Ha meg nem vakulok akkor elégedett leszek mint tanítónő, — ha megvakulok, akkor jobb ha gyermektelenül csinálom és nem rí utánam se’ kicsi se’ nagy .” Rolla (1980): pp.60-61. X. levél.
16 Rolla (1980): p.132. XL. levél. 1903. április 12.
17 Rolla (1980): pp.138-142.. XLIII. levél. 1903. szeptember 18.
18 http://mek.oszk.hu/13600/13676/13676.pdf p.18.
19 Azt mondják, „kacér” és „pesti” — ez utóbbi talán hízelgett is Kaffkának.
20 XXXVIII. “Ő nagysága Nemestóthy Sz. Hedda úrleánynak Nagy-Károly Szatmármegye.
21 http://mek.oszk.hu/13600/13676/13676.pdf p.65.
22 uo.