Berka Attila

LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Berka Attila
Szállnak a kapvak
Tovább, egyre csak tovább, rohanás, előre, el kell érni a Csabai kaput, el kell érni, különben szertefoszlik minden álom, a háború ideér, eljön végül hozzánk is, értünk is, nem feledkezett meg árváiról, de itt is volt már az ideje, azt hihettük, minket nem is szeret, sőt, egyenesen gyűlöl, hiszen mily rég magunkra hagyott, és még annyit se mondott, bikmak, próbáljatok meg élni, tegyetek úgy, mintha élveznétek a szabadságot, élveznétek, hogy rohanhattok, sétálhattok, vánszoroghattok, bármit tehettek a hatalom mellett és helyett. Ezért hiszitek, hogy a Csabai kapu elérése megoldás, biztonság, pedig nem az. Olyan nincs is.
Hátunkat a Zsolcai kapunak támasztva nézünk szembe mindennel, ami jön. És minden jön. Tudtuk, fel voltunk készülve, mégis eltátjuk a szánkat, beleharapunk az érkezés szelébe. Nem könnyű szembeszállni, de muszáj. Nem engedhetünk. Büszkén, egyenesen, makacsul, mintha nem lenne vesztenivalónk. Hiszen csak az van. Feszülő izmok, ökölbe szorított kezek, nyáltól csillogó szemfogak az összeszorított ajkak mögött. Zihálás. Mi vagyunk a feltámadás és az élet, mi vagyunk a Zsolcai kapu.
Állok. Mellettem Bartók Béla, Kaffka Margit, Szabó Lőrinc és még sokan mások. A nők és a gyerekek mind egészségesek és boldogok. Ha én csupa mosoly vagyok, ők felszabadultan nevetnek. Bezárom a Sötétkaput, mert nincs tovább. Aki hisz benne, ha meghal is, él, jár szájról szájra. Miskolc tehát fel van szabadulva, hiába annyi rongyos évszázad, annyi büdös ellen. Színes tintáktól szivárványosak a hajak, ízesek a tavaszi felhők. Aki csak él és hisz bennem, soha meg nem hal, súgja a Sötétkapu, pincérlányok hosszúkávé külön hideg tejjellel kínálják a szerelmeseket. Mindenki szerelmes. Maigret-re nézek, bólint, elfordítom a kulcsot, szabad a csók. Ütemes vastaps.