Zsubori Ervin képei »

Nagy Bandó András írása »

Amikor a Spanyolnátha főszerkesztője, Vass Tibor fölkért, hogy '56 kapcsán írjak valamit, napokig hordoztam magamban a témát, egyfolytában az járt a fejemben, hogyan oldjam meg ezt a feladatot.'56 novemberében töltöttem be a kilencedik élet-évemet, falun éltem, és azonkívül, hogy orosz tankok és teherautók robogtak keresztül szülőfalumon, Deszken is, alig tudtam valamit a forradalomról. Unokaöcsém, Csikós Toncsi hozzánk költözött, és ottlétéről csupán annyit tudtam meg, hogy Budapesten lövöldöznek, nincsenek biztonságban a gyerekek, egyébként pedig örültünk, hogy együtt játszhatunk. Nem tudom, hogyan titkolták szüleim, hogyan tudták eltitkolni az egész országot érintő fölfordulást, a mindenki bőrére menő harcokat, de semmi emlékem nem maradt abból az időből. Falusi srácként nem értettük, nem érthettük, mi folyik a fővárosban. Éltük a magunk kis életét, és sem anyám, sem apám arcáról nem olvashattunk le semmit. 1962-ben, középiskolásként már nyomát sem láttam a négy évvel előbb történteknek. Boldogan készülődtem az iskolába, '56-ról soha egyetlen szó sem hangzott el közöttünk, szerencsés generáció volt a miénk: a harchoz kicsik voltunk, mire pedig megértettük, mi játszódott le, már túl voltunk az érettségin.

Jurij Hudolin verse »

Ó, amikor az emberi-ördögi mag
a kecskét nemzi, ó mekktermékenyül,
vemhes hizlalt meee beszippantódik
a zavaros őrültség halálos spermiuma,
a beee csupán csak egyfajta boldogsága
a többrétegű semmi végső kiáltásának.