Nar_kotta
Vass Tibor
Fotó: Vass Nóra
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Vass Tibor
Vakon_docjaim Zinocskához
(Vakon_Hogy hogy lett vége.doc)
Hogy hogy lett vége, úgy tudom,
azt mondta a közdombon,
nem akar elveszíteni, és elveszített,
nem tudja, hová lett
miattam. Nem keressük egymást,
úgy tudom, nem is találjuk
fel magunkat, mi legyen, várunk
egy jelre, hogy jel legyen leg-
alább, mostantól vége. Hogy
van, nem kérdem, hogy vagyok,
nem kérdi, legalább a titok-
tartás megmaradt, ha más nem is,
a másik, akit hogyhogy nem,
közdombon, szerettünk. A párom,
jelesül a megértő, jó, hogy megérti,
valamiért hallgatok, tudja jól,
úgy tudom, vége a szerelmes
dalnak, nem hatnak rám a
szerelmes dalok, eljött ismét
az annak idején, megérti a párom,
tudja, hol lenne nélkülem,
én meg hová, úgy tudom, nélküle.
(Vakon_A csillagjegyeink, azok kábították.doc)
A csillagjegyeink, azok kábították,
a horoszkópon élt az élhetetlen,
talán azok nem illenek egymáshoz,
fű a fához nem illik.
Illik, nem illik,
nem fűlik a fogam a magányhoz,
új függvényt rajzolok.
Van képe, szép, kiszámítható.
A csillagokban van a hiba,
e-mailen, e-tegnapilen jönnek a hibás csillagok,
jósolják, miért nincs e-holnapilen, e-holnaputánilen,
el kell engednem a belőlem-nőt,
ugyanazt, aki magam vagyok,
magam, vagy legalábbis, hamisom-másom,
el kell, ha nem elvonó kurvákon akarok élni,
vissza kell méleznem, mi a szimptóma,
máma oszt végképpen el kéne vonnom a tü-
netet.
(Vakon_Apám feltűnik néha.doc)
Apám föltűnik néha,
megráz, ha látom, mióta nem beszélünk.
Megrázott, ha beszéltünk is -
ugyan mi változott.
Sose kérdeztem a nőkről, rájuk szokott-e valaha,
vagy elvolt magával, szoktak-e rá a nők.
Kaptatott-e dombra velük, közdombokra,
nézte-e házát, mit a tény-
leges asszony őriz, onnan.
Most se kérdezném,
csak hogy a nőknél éppen itt tartok,
csakhogy éppen itt, ennél a nőnél tartok,
és itt van a néha, hogy föltűnik,
itt van előttem, elvonja
a figyelmem.
Érdekelne, tényleg, mivel kábítana.
Talán szóhoz sem jutna, ahogy nem jutok én,
föltűnik, hogy föltűnök,
apámmal egybevág ezem,
megfelel azom,
lekevert ő is gondolatban ezt-azt,
pofonokat, hangokból hangokat,
csendesítem, amit lehet, némítom, amit kell.
Nincs apám, és páromon kívül
a nőket is mind kidobom.
Istenem, hazám a tagadás, hogy amikor akarom,
rajta kívül egyik se köszön.
Van-e, volt-e például, közöm,
ég-egyikhez, föld-másikhoz.
Nincs ebben semmi megrázó,
leföldelt köszönet.
Narkólövés, így égzed te is.