Nar_kotta
Székelyhidi Zsolt
![Székelyhidi Zsolt](upload/szerzok/index/497.jpg?x=n1hw0I6eOf)
1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020); Ami kék lesz (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2021).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
![Adó 1%](flash/egyszazalekv3.jpg)
Székelyhidi Zsolt
Mű, élvezet
Nem megy nekem a versírás most. Be vagyok lőve, baszki. Csak a csajozás jár az eszemben, de az se nagyon. Egykedvűen ülök itt, a gép előtt, készülünk Marcival a Kultiba, ma is, mert ott vannak a csajok. Mindegy. Sok csajt ismerek a Kultiban, sokan látásból engem, ezek a csajozós dolgok foglalnak le mostanában, kétségkívül. Fél tíz van, még korán, ezért inkább a Marcinál töltjük az időt. Általában zenét hallgatunk, meg iszunk, jobbára sört. A sörrel persze úgy van az ember, hogy töménytelen mennyiséget be bír inni belőle, minden nap szinte ugyanannyi töménytelenet, mi is itt iszunk a lakásban, ahol meleg van, és nekem a csajok járnak-kelnek a fejemben. A tömény piát persze nem lehet orrba-szájba vedelni, ahogy csajozni sem. Ahhoz előkészületek kellenek. Először is inni kell, sokat. Sört. Az jó is, meg el van vele az ember, ha meg szpídezik, akkor segít leöblíteni az orrból a torokba folydogáló, váladékkal összekeveredett anyagot. A Kultiban persze nem lehet csak úgy belőni, mert a kidobók néznek, meg néha a csajok is, és akkor romlik a renomé. Hát ezért itt szippantgatunk, na persze módjával, meg sörözünk, a Marcinál. A csajokkal úgy vagyok, hogy például lenn a Kultiban sok jó nő van, ezért a pultnál állva szoktunk bámulni, a legtöbben úgyis elmennek előttünk, valamikor. A pultnál rendelünk még korsókat, iszogatunk és várjuk a dolgokat. A bulik persze soha nem indulnak be éjfél előtt, ezért szoktuk elszpídezgetni az időt a Marcinál, akinél általában írogatok ilyenkor, ő meg rajzol. A fejünkbe vettük, hogy megcsinálunk egy komplett sztorit, én a regény részével foglalkozom, gyakorta a Kultiig sem jutunk le, hogy csajozzunk, mert a szpíd miatt igencsak felébredünk és akkor már van kedvünk írni meg rajzolni, ő például a képregény részét tussal rajzolja, aprólékosan, A/2-es lapokra, hosszasan. Százötvenkilenc darab A/2-es lapot akar telerajzolni képpel, én meg kétszer annyi A/4-es lapot szöveggel beírni. Lehet azért, hogy még lenézünk csajozni a Kultiba később, de most, így, tele ihlettel és energiával túllőve, inkább dolgozunk, mert ilyen hosszú regényt írni, meg ennyi lapot megrajzolni nagyon időigényes munka. A főszereplő csaj nagyon baró benne.