Székelyhidi Zsolt
1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020); Ami kék lesz (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2021).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Székelyhidi Zsolt
BAR+BÁN
A megtisztított művet
felteszik forrni.
Azt mondja,
nem érzi
a sava-borsát,
ezért adjanak
hozzá egy csipet
magyar fehéret,
mármint bort,
és valahogy szűrjék
meg a tengermelléki
(lásd: merániai)
íztevőket. Ott van
az a kanál, tegye be
a műbe vagy késsel
hadonássza ki a meráni
húst.
A kottafesték enyhén
csíp, de nem baj.
A valóságban Ottó helyett
Berchtold kanalazza el Melinda
bájolaját, de ez most nem a valóság.
Mert a valóság tömény
és keserű?
A valóság egy magasba nőtt
fűszerfenyő, amit senki
emberfia nem ér fel,
sokan a hajuktól
nem látják, mi van felettük,
és az örök lét
lent folyatják a talpuk alatt,
hát minek nézzenek fel, nem igaz?
Igaz. És látod, az igazság felett
a vallás édes nedveket
kacsint és mindig jóra fordul.
Látom.
A mű forrong! Ideje
lekapni a tűzről
a menyecskét!
Melinda idomai
megteltek már.
Szeleteld fel, kérlek,
Gertrúdot egy nagydarab
Petúrral és terítsd ki,
arra jönnek majd
a sós könnyek utólag.
Barbár tálalást
képzeltem
el a műnek.
Hans Sachsot kérsz hozzá
szaftnak? Mehet bele
Pray György kódexleveléből is.
Az elkészült művet
kiporciózzák érseki székekbe,
vajda-, bán-, ispánfotelekbe,
Gertrúdot lehűtve tálalják,
úgynevezett összelopkodott
kincsekbe töltik.
Bánk csípős paprikázza,
Melindával tölti, végül
Endrét teszi a tetejére.
Ki tudja,
ízlik mindenkinek.
