Ogni singola parola è una tempesta di gesti. / Minden egyes szó a gesztusok vihara. Adriano Spatola

A nemzetközi performanszművészet izgalmas, bár korántsem teljes szakirodalmából — fontos, a témába vágó kiadványokon túl — mindmáig hiányzott egy a 20. század második felének, az ún. Secondo Novecentónak olasz performanszművészetét elemző és reprezentatívan bemutató monográfia és antológia. Pedig az elmúlt évszázad és a jelen világművészetének jelentékeny szektoráról van szó, amelynek megismerése és értelmezése a többé-kevésbé ismert vizuális és hangköltészeti színterek mellett — és velük részint összeforrva — nélkülözhetetlen mind történetileg, mind a jelen kultúrája szempontjából.
A nemzetközi szakirodalom — különböző terminológiai viták mellett is — nagyjából egyetért abban, hogy a modern értelemben vett akcióművészet az olasz futurizmus serate futuriste-jein [futurista estek] és a dadaista kabarén alapszik, illetve ezekkel veszi kezdetét. E korábbi történelmi előzmények után természetesen meghatározó újító hatást jelent a John Cage, Robert Rauschenberg és a Black Mountain College által kezdeményezett, az ötvenes években útnak indított happening és a Gerhard Rühm és a bécsi akcionisták által ugyanakkor kialakított, sokszor provokatív gegebenheit. A továbbiakban a nemzetközi akcionizmus, happening- és performanszművészet sokágú, különböző poétikákat képviselő, olykor a nemzeti kultúra — többnyire társadalmi specifikumokból adódó — jellegzetességeit is magára öltő művészeti ággá válik, és — tetszik, nem tetszik — kanonizálódik.
Itt az osztrák-német, amerikai és francia eredetű, számos iskola ismertsége mellett viszonylag elhalványodnak azok a cseppet sem elhanyagolható eseményművészeti folyamatok, amelyek éppen Olaszországban, az egykori Jugoszláviában, később Spanyolországban, Lengyelországban és Magyarországon is kijegecesednek. Ezért is nagy jelentőségű a fentebb megjelölt performansz-monográfia és antológia.
A könyv szerkesztőinek alapfelfogását is tükrözheti, hogy a Viana Conti által írt bevezető tanulmány (Agire Cantare Danzare l’Essere a partire dal Collage — Tevékenykedni Énekelni Táncolni a Kollázs kezdetétől fogva) Allen Kaprow jól ismert tanulmányának¹ a felfogását veszi alapul, mely szerint az új akcióművészeti jelenségek a kollázsban, majd az environmentális művészeti felfogásban jelennek meg először. Ezután a monográfia két tanulmányciklust tartalmaz, az első teoretikus jellegű. Jean-Luc Lupieri a művészi performansz elméletének kritikai elemeit vázolja, a kötet meghatározó tanulmányait jegyző Giovanni Fontana² a műfaj nomád dinamikájáról ír (Le dinamiche nomadi della performance). A szintén szerkesztő Roberto Rossini érdekes distinkciót tesz a performanszművészet változatai között: „hideg” és „meleg” csoportra bontja e jelenségeket (Le correnti calde e fredde nella performance art /Meleg és hideg áramlatok a performanszművészetben). Alapgondolata szerint a „meleg” vonulat a színházművészet hagyományfelfogásán és az antropológiai érdeklődésen alapszik, míg a „hideg” változatot elsősorban a nyelvi gondolkodás és az ismeretelméleti megközelítés jellemzi. Régi terminológiai gyakorlatát fejti ki Nicola Frangione „Performance Art e Action Poetry” című írásában. S valóban, érdekes történeti és kritikai probléma a művészetesztétikai, illetve a nyelvművészeti (irodalmi) meghatározók műfajrendező szerepe. Milyen mértékben és milyen feltételek esetén tekinthető költői aktusnak egy-egy performansz, és mi kell ahhoz, hogy a nyelvi faktort kiiktathassuk a meghatározók közül? Épp erre a kérdésre is keresi a választ a soron következő tanulmány: La competence della performance (A performansz illetékessége), Pier Pietro Brunelli tollából.
Az elmúlt évtizedek akciókultúrájának alapvető nyelvi-technológiai változásai régóta foglalkoztatják Fontanát, aki a „plurális mű” terminusában egyezteti a performanszművészet eredendő heterogenitását (L’opera plurale: intermedialità, drammaturgia delle arti, poesia d’azione / A plurális mű: intermedialitás, a művészetek dramaturgiája, akcióköltészet). Fontos elméleti hozzájárulást jelent Bruno Sullónak a performansz tér-dő dimenzióját elemző írása; a kérdéskörnek ez a vetülete a fennálló performansz-értelmezések egyik legfontosabb kiindulópontja.
A performanszművészeti monográfia következő, második része a történeti vonatkozású tanulmányokat tartalmazza. Szakmai körökben jól ismert Fontana több évtizedes munkája a futurista hagyománynak a Secondo Novecento történései mentén való újraértelmezésére. Most ennek egyfajta szintézise olvasható a „La performance futurista: testo, voce, gesto verso la poesia totale” (A futurista performansz: szöveg, hang, gesztus a totális költészet felé) című írásában. S valóban, az imponáló szakirodalmat felvonultató, gondosan illusztrált értekezés a futurista őstoposztól az Adriano Spatola irányadó monográfiájának³ címében megfogalmazott újtoposzig, a totális költészet gyűjtőfogalmának megjelenéséig eltelt évtizedek költői-művészeti mozgásait tekinti át. Ugyancsak Fontana alkalmazza a performanszművészetre nézve a kutatás (research, ricerca) attitűdjének cage-i ethoszát az olaszországi akcióművészet új fejleményeivel kapcsolatban (Action poetry in Italia: il corpo in azione nello spazio della ricerca performativa / Akcióköltészet Olaszországban: a cselekvő test a performatív kutatás terében). Ebben a szintén alapos tanulmányban Fontana a „secondo dopoguerra”, vagyis a második világháború utáni korszak olasz kísérleti művészetének olyan meghatározó alakjait, illetve azok munkásságát vizsgálja, akik úttörő szerepet játszottak a kísérleti költészet, a performanszművészet és az új, alternatív művészeti formák és gyakorlatok meghonosításában. Feltétlenül ilyennek tekinthető a konkrét költészet felől a vizuális és hangköltészetet kiemelkedően gazdagító Arrigo Lora-Totino⁴, vagy a totális költészetnek nemcsak a terminusát, de a gyakorlatát is utánozhatatlanul alakító Adriano Spatola. De ilyen súlyú tevékenységet folytatott a művészettörténeti vonatkozásban jobban ismert Gina Pane (aki „a sebzés művészet”-ével híresült el), a nem csupán az olasz, de a világ hangművészetét is meghatározóan befolyásoló Demetrio Stratos, vagy a konceptuális gondolkodást a vizuális költészetben is kibontakoztató Sarenco, Lamberto Pignotti, Eugenio Miccini. Mások az experimentális zenei térből érkeztek az akcióművészet aktuális tereibe, mint a Fluxus-zenéből ismert Giuseppe Chiari, mint a kreatív jazz-zenész Vittorino Curci, vagy az olyan „képzett” zeneszerzők, mint Vittorio Gelmetti, Giuliano Zosi vagy Antonio Amendola. Folytatni lehetne a képzőművészeti teret radikálisan az akciótérbe nyitó Vitaldo Contéval vagy Anton Rocával… azonban a sor túl hosszúra nyúlna.
Két további tanulmánnyal kiegészülve — Roberto Rossini: Percorsi della performance art in Italia 1960/2000 (A performanszművészet irányai Olaszországban) és Margherita Merega: Atttualità della performance art nella scena italiana (A performanszművészet időszerűsége Olaszországban) — a kritikai monográfia kellően „megágyaz” a soron következő antológiának, amely egy-egy művészt rövid információ-együttessel (művész-profil, munkásság adatai stb.) és néhány dokumentumfotóval prezentál. A korábban már említetteket is, illetve olyan, az itáliai színtéren szintén jelentős alkotókat, mint Massimo Arrigoni, Tomaso Binga, Mauro Dal Fior, Jacob De Chirico, Pier Paolo Koss, Ruggero Maggi, Emilio Morandi, Massimo Mori, Anna Oberto, Gian Paolo Roffi, Luisa Sax, a Vest&Page duó (Verena Stenke és Andrea Pagnes).
A monográfia-rész és az antológia-rész között gazdag szakirodalmi ajánlat, illetve névmutató található. A könyv értékes tartalmához méltóan „ütős” a könyv grafikai-tipográfiai kivitelezése is (Roberto Rossini munkája). A ma művészettörténészei, „modernista” irodalomtörténészei számára nélkülözhetetlen kézikönyv joggal tarthat számot a közelmúltbeli és kortárs kultúra iránt érdeklődő olvasók kíváncsi figyelmére.


Giovanni Fontana — Nicola Frangione — Roberto Rossini: Italian Performance Art. SAGEP
Editori, 2015


¹ Kaprow, Allen: Assemblage, Environments & Happenings, New York, 1965
² Giovanni Fontana művészetét a Spanyolnátha már bemutatta:
http://www.spanyolnatha.hu/archivum/2010-tavasz/31/hangkoteszet/szkarosi-endre-giovanni-fontanarol/2359/
³ Spatola, Adriano: Verso la poesia totale, Torino, Paravia, 1978
⁴ Őt is bemutatta már a Spanyolnátha:
http://www.spanyolnatha.hu/archivum/2011-2/36/hangkoteszet/performanszok/2860/