Noszf_eratu
Levitta
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Levitta
Lisztopád
Krupszkája alig észrevehetően elpirul
I
feláldozom a nevem
a közért mint egyén
gyenge vagyok nem
bírom felemelni sem
lózungokat festek a
mellemre lenyalod a
folyásokat mint mikor
krémessel hűtötted a
szádban a forró szelet
te jázminokat nyűvő
szép vörös törpekirály
II
vörös avarban fekszem másznak belém
a hangyák emelkednek mint a higany
forradalmi láz szökik bennem és azt
akarom a hangyasav már téged marjon
halálra skorpiómérgem keverem hozzá
lázadj gurulj le a lépcsősoron a partig
de ne állj meg kikötve bambán megcélozva
ágyucsöveddel az egyszál lányt a parton
aki rádpazarolta hangyáit hajózz el
III
bemázoltak mentálisan, hogy
csurogjon a nyálam, köpjek a
mosdókagylóba minden este
fogmosás helyett és soha ne legyen
víz, amikor öblögetek a hajdani
elvtárs szintjén sziszegjen a csap
elvtársnő a forrásmunkákat a föld
alatt a vakondokra hagytuk övék az
örökség és a hatalom a vízművek
felett kövér zsenscsinák felett óh
ki gondolta, hogy elpotyázzák, hogy
még a nyálat sincs mivel leönteni
a kutyák pedig ugatnak csurog az
álmuk forradalom után a telehold
arcunkat formázza és a neon mögött
próbálkozom de fehérre festettek
szivárog a nyálam pedig örököse
lehetnék a cári családnak talán
királynőt meggyilkolni nem kell félni
IV
ölemben viszlek meg ne égj
nedveim keringenek a makkfák
vörös csiklóim közül nőnek ki
a tölgyeket szaggatja tövestül
a rémkirály vagy nagyapó nem
ismerem fel benned ki kelt ki
feszes ajkaim szorításából ki
vagy te apró ember akit elsőre
meglátok lábam között annyi a
fejed tűzokádó gyanánt tenger
mélységéből ki vagy voltál
leszel mire feleszmélek késő
elmúlt az esti petárdázás csak
a szemét marad utána meg a
part ahol először és másodszor
kettészakítottuk az imakönyvet
eltévedtünk a sűrű rengetegben
V
a forradalom utáni sarkon
találkozzunk a kandeláberen
felkúszhatunk a szédítően
szelíd magasba tudsz kötélre
mászni ez nem olyan mert
merev eltűnik az ég puhájában
jéggé fagyott élesztődarab a
a cukros tejben erjedünk habos
a felhő ha kiszakad havaznak
az eszmék körülöttünk vigyázz
vigyázzban lépj mert aki nem
lép egyszerre fel a magasba a
kandeláberen az sohasem lesz
jó katona az idegen légióban
az első holló kihúzza hátából
a kést és elvérzik narancsos
csőrén pedig hullana le