régen álomfejtőnek készültem
mára csak álmodozó lettem
tele akartam írni az életet
ma az olvasáshoz sincs kedvem

egykedvű vagyok, ha látom
harcolni az optimizmust és a félelmet
kinőtt engem a saját életem,
mint a földgolyó az élelmet

megtanultam barátot faragni
nyakig érő magányból
kinézni az ablakon
lelkemben turkáló áruházakból

elaludt a hét trombitás
száz jajnál is rosszabb, ami jöhet
önző vagyok, mégis elővettem
a régi telefonkönyveket

tán mégis összeáll
egy mondat dadogó szavakból
megtennéd, hogy mesélsz
a tegnap esti álmodról?

találkozom veled a nyárban
hol törött oszlopon szikrázik a napfény
turistáktól kavargó tömegben
magányos marad nekem az élmény

találkozom veled a színházban
a büfében éppen sorban állva
te köszönsz majd kedvesen,
de sietned kell a következő felvonásra

találkozom veled az oltár előtt
s akkor megfognám a kezed
„várnod kell még” süvít a szél
vagy tényleg jön ilyen üzeneted

találkozom veled bárhol
már nem kell sokat várni
de mindig közbejöhet
s közbe is jön a bármi

találkozom veled a végtelenben
egy végtelen élet után
tényleg láthatlak téged
közvetlenül a végtelen után

Saulussal leszakadt a kosár, léket kapott a Noé-bárka
éhen pusztult szegény Illés, a hollókat hiába várta
nem talált Sámson szamárcsontot, gyomorsavba fulladt Jónás
beleimből indul felfelé egy menetrendszerű csalódás

* * *

láttam gyerekkori szobám falát
tükrömön csorgó friss nyálamon át
fejemre ocsmány szurok ragadt
kimosni nem tudok se múltat, se agyat

* * *

számlálgatva a múltat — tanultam meg feledni
pornófilmen élvezkedve — tanultam meg szeretni
mindent elveszítve — tanultam meg keresni
de csak egyet tudok nagyon: keselyűket etetni

* * *

kiirtottam magamban mindent: reményeket, éveket
ezer arcba belenézve kerestem a Lényeget
mindennek lepkeszárnya nőtt, ujjaimmal azt fogom
unottan és reménykedve egyre várom gyilkosom

* * *

sivatagban szárad lókoponya-csontom
arra járó vándor-lónak sorsom hiába mondom
nem tehetek mást: levesbe nyomok egy legyet
a létezésbe pedig belefojtom az életet

* * *

Köpni kellene, de nem mozdul a torkom.
Előrefelé mászik bensőmben a rák.
Kiérdemeltem talán annyi szánalmat,
mint eső utáni aszfalton a giliszták.

* * *

Lángjaimból maradt egy körbevizelt tábortűz.
Eldobált üvegekben maradékot keresek.
Egyszer tényleg rendet kellene rakni.
Mondjátok, este én is mulattam veletek?