Ahová várnak, hiába várnak,
már minden zugát láttam a várnak.
Hangokat hallok, valaki szóljon,
egy magas C-től is meghatódom.

Szakállad, herceg, mért vágattad le,
hadd látom végre, csakugyan kék-e.
Mert az én lelkem sose volt lila,
nyakkendőnek kell úgy dalolnia.

Madárvész szárnyán jön a félelem,
hogyha nem félsz, hát aludj énvelem.
Csupa baj vagyok, tripperes, AIDS-es,
ha nem tudsz várni, dönts keritésnek.

Köhögök kicsit, mert jókedvemben
madarat fogtam alkonyi csendben.
Vadkacsa csőre csípte az arcom.
Ne is hív többet! Nem megyek. Alszom.

Ízes Vera
(Már nem a te Verizmód, hanem akinek a levelet diktáltam:
Vörös Istváné)