
nem légyottunk a csöndet kívánom
magam helyett elküldöm hiányom
az idő unottan fölém hajol
s kilóg a világ a tudat alól
zöldell az emlék mint a kikelet
minden mi szép volt visszainteget
tükörben nézi magát a semmi
ő fog helyettem randinkra menni
tudom csalódás amit most művelek
kottámon a negyedek szűk erek
itt a szöveg elvérzik egymaga
csak a dallamok találnak haza