Séta
[spacer]
hajnali séta a felhőkön túl a kékben
könnyen lépkedni istenien mezítláb titkosan
átjutni
átcsúszni a következő burkon
a fény felé
megállni
A végső nap
[ostatni dzieñ]
a kialvatlan szem visszacsúszik a sarokba
nem akar nem köteles mindent elfeled
a nyár belepergett a lombsuhogásba
és a madarak elhallgattak; ti szobrok
betöröm az ablakotokat egy napsugárral!
fehér ingyenes szentostyák
a templomok szívében dobogók
betöröm az ablakotokat egy napsugárral!
imádságban egyberagadt tenyerek
az ujjak között gennyes kelésekkel
betöröm az ablakotokat egy napsugárral!
a halott lélegzete szagtalan nem rebben
egész picit éget; és sárgán és némán
aludni tért a nap öngyilkosként
lecsorogva a szekrény mögötti résbe
Logika
[logika]
iparkodom, annyi hiábavaló fáradság —
a párnák lágyak lesznek, a takaró meleg.
azt mondja, menjek bevásárolni,
hogy legyen ebéd. nem vagyok éhes,
de megyek. nem lenne szép ellenkezni.
azt mondja, hatra jönnek. öltözzem fel
és borotválkozzam, aztán a jövő héten
majd nyugtom lesz. ez kissé fontos nekem.
azt mondja, a postára is kell, mert villany, gáz,
még valami. villanyra nincs szükségem, de a meleget
szeretem, hát mégis kell. iparkodom, mert kell.
Kánikula
[kaniku³a]
vérrel befröcskölt ribizlibokrok, a bojtorján
ajkain sperma. a szemek kiáradt kékjébe
fulladt sirályok. orrcimpát tágító hőgutás
füvek, gyökeret vernek az agy barázdáiban.
Csúz
[dna]
képzelj el
egy aszfaltozott sétányt
kétoldalt 19. századi kandeláberek
búrájukban pihegő fény
a madarak kivesztek: tetemüket beszitálta a friss hó
a kandeláberek között padok
a padok között kandeláberek
a padok és a kandeláberek között
árnyak
bozót
merítés
[nabieranie]
11-ES SZÁM ALATTI LAKÓK
KÉRJÜK TARTALÉKOLJANAK VIZET
NEM LESZ VÍZ
EGÉSZEN
KÉSŐ
ESTIG
nem lesz víz, hát rá akartam
vetni magam a csapra, két kézzel jól
markolni. hamar megtöltöttem
a nadrágom zsebét, a számba folyattam.
olyan hosszan szédítettem, hogy végül
engedte magát rászedni. azóta
szüntelen itt hömpölyög mögöttem.
Javíthatatlan vers
[wiersz niepoprawny]
közönyöm kék-fehér, akár
krakkó zászlója, bár azt átfesti kissé a pír —
a hazafiság vöröse, a vértanúságé és
más efféle komolytalanságoké. tudd, hogy
nem az igazságról van szó, hanem különféle
eszmékről. templomba nem jársz,
úgyhogy meg se szólalj, ha véletlenül
meghallod a jelszót, hogy isten-becsület-haza.
***
[czas mija, a z nim przestrzeñ...]
ahogy az idő halad, nyomában átrendeződik
a tér krakkó egyik szegletéből a túlsóba.
autóbusszal viszem körbe fénylő halottaimat
a helyeken, melyeket elfeledni tilos.
az üzletek itt éjjel-nappal nyitva —
tömött buszok és emberek.
nem cipelem tovább a felelősséget és
mintha boldogabb lennék most így.
***
[okaza³o siê, ¿e jednak co¶...]
kiderült, hogy valamire mégiscsak
méltó vagyok. felismerem magam
a bélyegzőkből, az aláírásokból. nagyon
precízen körülírtak. ismét becézett
formában hallom a keresztnevem.
és a gyerekkor talán véget ért?
mindent megcsináltak helyettem, s most
azt mondják, ez az én érdemem. egyszeriben
kiderül rólam egy csomó valószerűtlen dolog.
s ha valaki ellopott, bitorolt engem? csak úgy,
meg sem kérdezve? igen, kell majd valamilyen
apró magyarázat. ugyebár azt nem akarjuk,
hogy hazudjanak?
***
[rozpe³z³o siê rozpanoszy³o...]
szétszéledt eluralkodott
egy karóra cserepén szempilla
az arcunkon pókháló
senki semmiről nem tud
mert hát honnan is
összezavarnak minket az általánosító részletek
az előszoba ígéretei megszaporodnak a tükrökben