
Kigyúltak mögöttünk
a hajnal ábrái —
üres szélben motyognak
a bomlott angyalok,
s egy ablakon át látni,
még neon-zölden vibrál
a szobába zárt Hold.
A távolban
elesett emlékek;
tavaszi eső villan
egy álmatlan állomásra:
égő szemű tócsákban
hallgat a mélység,
míg a holnap
koldusként továbbsiet
a sínek között.