Nem kísérsz csak a főbejáratig
itt agyrém a parkolás
csúszik a lépcső
vagy a kisbőrönd túl nehéz
a portás fülkéjéből szól az Allegro Barbaro

nem nézek vissza rád

fürödjön le
mondják majd odafent
meg hogy enyém a kettes ágy

csontváz-karcsú testemen a műtősköpeny
acélszürke lesz
eldobható

zsíros csempéknek dőlve
fogok várni
míg szólítanak
gerincem árkában gyűlik az izzadtság

zsámolyról lépek aztán
fel a fénybe
miért nem csináltak
magának vénát
maradjon mozdulatlan
számoljon lassan
három kettő egy és vége

most tűznek mindjárt a szarvuk hegyére