„S hogy lelked egykor lész fáradt madár,
   Előtte fény s zaj: fárasztó, unott;
   A zajgó körből nyugalomba vágy,
   Ohajtván csak egy bizalmas zugot.
Azért hatalmas, nagy népek között,
   El ne felejtsd hazád és nemzeted!
   Mig a világ azoknak birtoka:
   Ennek mindene az, ha szereted!
Tekintsd meg a nagyok sírszobrait,
   De őseidnek hamvát ne feledd...
   Ne, a fényes, dús paloták miatt:
   Az egyszerű kis szalmafedelet!”


(Tompa Mihály: A vándor könyvébe)