
fehér szaga a kórtermeknek
ketrecben nyöszörögnek a vakok
elzárták előlem a gázcsapot
virágszirom hullik arcomra mindig
és este harmat, ha akarom
minden más, madárcsőr, madárkarom
néha csönd van, rigók, zöld falak
földre rogyott az alázkodó
ó, bárcsak megjönne már Godot!
de kilincsek, kulcsok, zárak
szentelt aqua destilláta
csak otthon almaillatú a láda
itt rend van és tizenhét húsdarab
tizenhét állat, s mind harap, harap
(1986; megjelent: Időjelek, Első hangon, 1994, Miskolc)
elvetted, uram, tőlünk a napi betevő
norvég bevásárlóturistánkat
nincsenek sorok a határnál
nincs is határ, csak zár
a boltoknak nincs miért
kinyitni délelőttönként
kisvárosunk lusta turista
központ helyett ismét
halászvároska lesz
síkos a hal, amit kifogunk
tátog és fickándozik
horog lóg a szájából
amikor kimúlik egyszer
amikor pedig ránk kerül a sor
megfulladunk mi is szépen
akár a kifogott hal
(2021)