Szallós Kis Csaba
Rokonszenv
az erkélyről egy szarkát
láttam előttem elrepülni
a csőrében golyószerű tárgy
egy üres dió amiből már
kiették a lényeget vagy
egy jelentéktelen
szép kavics mennyire
kényelmetlen lehet
egy fölösleges
repülésnehezék
és milyen balfasz vagyok
én is így
miközben repülök
csőrömben
a múlttal
Viszonyok
a fákon sírnak vagy
nevetnek a varjak
a kettő csak dallamban más
a szárnyfesztávolságok
állandó feszültsége
szennyeseim tollpihék ilyenkor
ez nem tavasz
rozsdásodik a várakozás
a madarak egyenlő
társak az éggel
bármikor itt hagyhatják
ezt a hajnalkortyot
földhöz csaphatnám
azt a megrepedt kancsót
de többszörösen alárendelt
vagyok
maradnom kell
Ez ilyen
amikor gyerekként
az egyik pillanatban még
elhatározod
hogy majd ha felnősz
minimum repülni fogsz
akárcsak az ovi
melletti park madarai
aztán egyszer csak
azon kapod magad
hogy galambokat
kergetsz az erkélyről