Bercsényi 28-30; Miskolci Galéria; Bp., Műcsarnok

45 éve lehetett, hogy — Rauschenberger Jani barátom kérésére — lementem a „Kistársalgóba”, segíteni egy kiállítást felrakni a Bercsényi 28-30-ban. Károlyi Zsigmond festőművész állított ki — az idő fogalmáról, értelmezéséről — fekete függőleges vonalakat (fotópapír) ritmusban, fekvő fénykép méretrendben. A koncept nálam bejött. A fényképezőgép által rögzített (eltűnt, vagy mégis érdekes) képek közti teljes idő az, amiről beszélnünk kell — mondta Bán András a kiállításmegnyitóján. A festő- és grafikusművész még csak nem is fotózott (nem festett, rajzolt): vonalakba sűrítette az időt.
Miskolcon előbb tanított a kulturális antropológia szakon, kint az egyetemen, majd a Galériát vezette, itt már többször lehetett találkozni. 25 éve. Idő kevés volt. Emlékezetes a Kollektív Ház ’79-’09 című, öt társrendezvényes kiállítás.
Az utolsó állomás: hely, ahol egy-egy kávé mellett beszélgettünk: a Műcsarnok, ahol a Miskolci Építész Műhely külön teremben is kiállíthatott 2019 tavaszán és nyarán a „Tér-erő” kiállításon, a II. Építész Szalon demonstráción. Ezt a rajzot még azelőtt készítettem, egy kiülő terasz tervét vizionálva. A rajz már nem érdekes, mint ahogy a fenti szöveg sem, csak talán magamnak és neki.