Andante tranquillo

Vonóskar játssza! Semmi közötök.
A többi hangszer, tücskök, fű között.
A kétkórusosságot, képzelni, hogy
nem használja ki. Ablakot nyitok,
semmiből indul. Sok hű kis barát
gyorsan elcsitul, csak szép a világ. —
Fúgaként íródott szobámba a rét
kromatikus dallam fűszerét
háttérbe szorítják: szénaszagot,
kvint hangterjedelmű szikra csillagot.
A hangon indul, úgy külditek,
— egy-egy új szólam — köszöntésetek,
saját törvények hangokból, puha.
Tilos az oktáv az ágyam köré,
kétszólamúvá, romjai fölé.
Nyolcadnyi késéssel volt valaha…
Egyszerre hangzik föl: nyugodt csodát,
üstdobtremoló nyári éjszakát!