Trieszt vagy Udine városában,
egy hársfasor alatt,
mikor levelek varázslatában
megérkezik a tavasz...
fiatalon
és erősen ott élt valaki bent.
egy halott énekelt
szép fiúk szerelméért.
Színház az ég alatt, hol aki föllép,
elmondja részét és eltűnik...
rá a csillagok, föld és szemfödél,
eső hull.
a semmiből jön a tavasz,
mezőbe elhalt búzaszem.
meghalt az éneklő halott:
felkelt és elhallgatott.
Őrzöm a napot... Őrzöm szégyentelen,
kortalan testemet,
az új Vasárnapokat jövőben és múltban.
a semmiből jön a tavasz,
egy bika tart boldogan a halálba.
Fiam, ma vasárnap van.
vége van
második életünknek is.
(A kurzívval szedett részek idézetek
Pier Paolo Pasolini Halálom napja,
A szép fiú litániái, Földemre visszatérve,
Dávid, Kis románc és az Egy halott énekei
című szövegeiből, Parcz Ferenc fordításában.)