Itt már csak
felverve
érdemes lenni,
mondatja vele
a szőlő,
szerteszűrt múlt,
a tanyagerendák
leszámolva.
Itt már csak
barátok vannak,
nyögi benne
a kevert
cefre,
lejtőt ölel,
az viszi fel.
Itt már csak
a talpa
ér le,
át a dombon,
döntött
tőkék között.
Itt hát
csak
vers
szól
a borról,
pincelakatról,
amit
leverten
szeret.