ó Rómeó mért vagy te Rómeó
s ha már az vagy mért vagyok az én is
valami másnak lenni volna jó
szerelmes énvesztés ez mimézis

mint szélfútta zsarátnok úgy hevülsz
értem s én érted föllobban a láng
mikor nyivákolva karómra ülsz
szemed bizarr fényt szikrázó agát

csiklandozó huncut koboldok
a csókjaink szerelmünk őrei
vértől gennytől lucskosak a dolgok

érzem Isten a kezét rám teszi
nem bánt inkább boldogít a boldog
a másik örömét is élvezi