A pesti járda forgó henger, eltűnik
a talpam alatt. Szirénavisítás,
templomi harang, két dallamjáték,
acéltű-tánc rajzolja barázdáit.

Az utca üres, fenn köd-fény szitál,
lenn tizenegy félhang, operatív parancs
dobszava. Szükség és érdek, kötés és
oldás, begubóz, vagy lehánt a hatalom.

Emberek, hangyák, fel, s alá mentek,
most fészkében lapul, néma a tiltakozás.
Együtt és külön, vakságba szédül a
szűnő térben vergődő massza-tömeg.

Millió ember, én csodáltam őket,
a nagyvárosi lét most nyomorral teljes.
Körbe-körbe kanyarognak életek
barázdái, sorsok szála szétszakadt.

Üres utcák tűnő vándoraként
talpam alatt fordul a szerkezet.
Fejet nem hajtva a közös sors előtt
lépek, s átcsendül rajtam a szabadság.


Óbánya, 2020.06.13.