Üzenetem a nyitott ablakon
repül be hozzád
a labdává gyűrt papíron.

Unod már magad, barátom?
Hogy hetek óta
ki sem léptél a házból?

Mi lenne, ha most hirtelen
nemet mondanánk a szabályokra?
A távolságot

tartanánk, de összefutnánk
kint egy parkban,
mikor leszáll a karcsú éj.

Légyen tér, legyen zene.
Fogd meg, Bartók, és hozd magaddal
a kottatartót.

Legyen vége
a karanténnak, szóljon végre
kint az ének.

S hogy még hivatalosan
senki nem mondta,
hogy ennyi volt?

Tegyünk egy próbát.
Én mondom neked,
óriás lesz.

Madarak kiabálnak majd,
tenyér csattan a térden,
és te dúdolni kezdesz

valami zsongót.
Én meg papírról olvasom versemet.
A járvány meg?

Az mehet...