Idén hatan kaptak meghívást a Lácacsékei Művésztelepre: Csetneki József, Fodor Barbara, Ghyczy György, Koncz Gréta, Molnár Sándor és Toró József.
Ghyczy György immár harmadik alkalommal dolgozott Lácacsékén. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is festett néhány olyan — csak rá jellemző — képet, ahol a címek szépen jelzik a művész gondolatvilágát, sőt egy történetté állnak össze (A király elvágyódik, A király tervezi az útját, A király elindul az utazásra). Emellett Ghyczy grafikákat is készített: a tőle megszokott 630 gramm súlyú lapokon vizsgálta a tus, az akvarell és a vizes alap „kölcsönhatását”, különböző felületű anyagokkal egészítve ki a munkákat. E sorozat Lácacséke 04. című lapja a gyűjteményt gazdagítja.
Koncz Gréta másodszor kapott meghívást. Akril-vászon festményein tovább folytatta a térmélység ábrázolási lehetőségeinek, ég és a föld viszonyának vizsgálatát. Képei rendszerint valós élményekből indulnak, mégis attól függetlenedő, önálló tájak lesznek, amelyek egyaránt hatnak a szemre és a lélekre.
Csetneki József, bár korábban nem vett még részt a Lácacsékei Művésztelep munkájában, meghívása nem előzmény nélküli. A vezetése alatt álló Urbán György nemzetközi Képzőművészeti Szabadiskola és Ifjúsági Művészteleppel rendre meglátogatta a Lácacsékei Művésztelepet, és ezek a vendégeskedések sosem maradtak viszonzatlanok. 2018-ban pedig ő nyitotta meg a lácacsékei zárókiállítást. Belépő képként a Megkötöm lovamat… című, vegyes technikájú lapját hozta magával. Úgy az expresszív formavilág, mint a lovak szeretetére utaló tartalom egyaránt jellemző Csetnekire. A művésztelepen az évek óta készülő, a színre és a gesztusra egyaránt épülő sorozatát folytatta, melynek egy remek darabja maradt a gyűjteményben.
Toró József egy „tábori” szitaműhelyt épített fel az idei művésztelepen. Ennek segítségével sikerült elkészíteni 25 darab, sorszámozott, egyedi hangulatában is jelentős grafikai mappát, amely az idei meghívottak egy-egy szitanyomatát tartalmazza. A szitaműhely lehetőségét korlátozott mértékben ugyan, de további grafikai lapok készítésére is fel lehetett használni. Ennek a segítségével folytatta Mi újság? című sorozatát e sorok írója, aki egy itt készült szitanyomatot és egy korábban fogant litográfiát (Mesterfalva II.) hagyott Lácacsékén.
Kora tavasszal került vásárlás útján a lácacsékei kortárs képzőművészeti gyűjteménybe Burai István Kis huszár című festménye. Sem a település vezetése, sem a művésztelep vezetője nem felejti el, hogy annak idején Burai részvételével és tanácsaival támogatta az első művésztelep elindulását, és csak az időközben bekövetkező halála akadályozta meg abban, hogy részt vegyen a következő évadok munkájában.
A Lácacsékei Művésztelep 5. alkalommal valósult meg, nyilvános ünneplés azonban csak később várható. Az idei táborban úgy a zárókiállítás, mint a vámospércsi művésztelep meglátogatása elmaradt. A művésztelep végén azonban a részt vevő művészek meglátogatták a falu templomában rendezett és az Orgonák éjszakájához kapcsolódó hangversenyt — ahol Csetneki József három megzenésített vers előadásával fel is lépett — majd zárt körben ülték meg az „évfordulós” művésztelep zárását.