Mámoros éjszaka támolyog ittasan ő haza.
Nem haza még! Operába megy, éneke szóljon
ennek az éjnek. Kőcici villan a fénynél.
Álom-e? Hét lépcsőfokon egy cica, két cica.


Oly makulátlan az arca, a teste e nőnek.
Illumináltan a kéjben, 'Léda te édes,
jöjj ide hozzám!' Hadnagyi karddal a balján
délcegen állít, szép szavak űzik a vágyat.


Pattan a hátra, a farra vadul, kebelére
versike száll, követel tüzes ölt minutumban.
Kőhölgy biz' csökönyös már, nem hat a líra,
földön fekszik a múzsa előtt a szatíra.