Én a Balsors Hívója vagyok,
Szeretem az égő lelkeket,
Szeretem megcsókolni azt,
Ami megvet.

Szeretem a rongyos nótákat,
Elszállva ha vágyják a tőket,
A hullámon járatott
Múlt időket.

Szeretem az elnyújtott órák
Ígéretes, hívő hívását,
Egy látomás, vagy szent képmás
Kis darabját.

Szeretem az önkép-zúzókat,
Bírókat és önrévedőket
S szétesős, égő vásznakon
Az elsőket.

Szeretem a fáradt megoldást,
Önkétlen sóhajt és békét,
Bölcsek, szatírok, emberek
Fekvőhelyét.

Szeretek húzni a csalóhoz,
Aki roppant és megszállott,
Aki nem hisz, aki borul:
A virágom.

Én a Balsors Hívója vagyok,
Szeretem a fénylő tetteket,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki megver.

*Ady Endre egyik legismertebb, és sokszor idézett versének 21. századi parafrázisa.

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

(1907. november 3.)