„Miért ne állna meg biztosnak
tűnő útján (magától el), akinek
minden ingatlanja egy szerelem
határvidékén fekszik,
ha hajtűkanyarhoz ér,
vagy az ünnepi ebédhez
előkészített asztalt ha felborítják,
s az ugyanúgy ér földet, ahogy
röptét kezdte, miért ne néznék
a meghívottak, csendben percekig?”

Most még – ezt a szünetet kihasználva
– hazaszökhetsz az Aránytalanul Nagy
Szavaktól (ami végül is én vagyok),
hogy ereidben, mint a
szennyvízcsatornákban, ne
nőjenek fel kidobott állatok,
és tovább tudd dicsérni - hiába
ugyanúgy csak fényes kupak mind
– valaki egészen más kincseit,
mert nyugodtan kell köröznie,
egy bizsutól nehéz bárkának,
a bal kamrától a jobb pitvarig.

Ez itt a három legmelegebb hónap, most itt
kell jól érezni magad, ha másra számítottál, akkor
is, ez legalább vízpart: nyugodtan belegázolhatsz térdig
is a tóba – egy nagy és boldog pillanat az, ami közeleg.

A víz alatt csillognak a legszebb kavicsok,
ha nem, akkor a legvidámabb, törött üvegek.