Petike szalad álmában.
Kicsi, rózsaszín térde meg-megrándul.
Maszatos lába
Virágokat rajzol a lepedőre.
Ázott labdák és mezők szagától
Remeg pisze orrocskája.
Gumikezével anyuka mellét gyúrja,
Mint szerelmes pék a tésztát.
Szamócaszája édes gyümölcskosár.

Péter szinte szalad,
Már ügyesen kezeli a tolószéket.
Vékony, lila térdét
Fém kapcsok hűtik.
Pizsamájára pipacsokat fest a vére.
Labdák és mezők távoli illatát hozza a szél.
Meg ne fázzon, becsukják az ablakot.
Majomkezével anyuka után nyúlna,
De ő már másé, a tisztviselő úré.
Szederszáját néha véletlen
Megsimítja, mikor a pengét
Borostájára illeszti.