Spanyolnátha művészeti folyóirat

Rónai-Balázs Zoltán

Me toolzottan közel kerültünk

Ajánlás a szerkesztőknek

 

Nem sikerült polkorrektre,

megírtam, de ne hozzátok le,

ez a Zorka nem olyan lenne,

nem olyan, amit szerettek,

és a történetében semmi báj.

Részéről karrier ez csak, bolt,

amiért mindenben benne volt,

aztán lelép, hopp − Maestro, bye! − 

és kis magyar celeb lesz,

amikor mindent leleplez,

hogy milyen volt Rippl-Rónai de Sade.

 

 

Ezt titkoltam évek óta, igen,
ezért lett gyomorfekélyem,
és nem elég, hogy vén volt hozzám,
és túl a sok játszott kéjen,
én kiégtem, én kiégtem.

Ti mind, akik művészkörökben
ismertek jól, mint festőt,
és olvastatok art-lapokban,
úgy láttok, mint sikeres delnőt,
de bennem minden feldőlt

még akkor, mikor kis pultoslányka
voltam a művészcukrászdában,
ez elédesgetett modellnek,
s én, csóró, kiműveletlen, beálltam…
De hánytam, éjjelente hánytam.

Csak éreztem, jaj, a tehetségem, ő meg,
tanít, mondta, aztán, mint a bóra,
ledöntött. Csináltam és befogtam.
De most, igen, most ütött az óra!
Átok rá, s minden hozzá hasonlóra!