Hajnóczy Péter 75 éve született

Utazásra hívlak. Idő-, tér- és emberutazásra. El kell jussunk a múltba. Nagyfára, a Holt-Tiszához. Az elvonóra kell mennünk. Meg kell látogassuk Hajnóczy Pétert!

A Szegedi Fegyház és Börtön III. számú objektumához megyünk, a Pallavicini uradalmi birtokból átalakított Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézetbe. Ott lesz Péter.
Beszélgetünk vele, kérdezgetjük, hallgatjuk. Meg fog nyílni nekünk. Nem fog meghalni. Mi sem.

Utazzunk Péterrel fejben és írásban. Képben. Utazzunk időben és földben, fel és le. Igyunk vele egy pohár vizet és tisztuljunk meg együtt. Nélküle legyünk mi is tiszták.
Írjuk le, amit gondolunk. Rajzoljunk. Üljünk. Aludjunk. Péterrel érkezzünk meg.


„Szinte kétségtelen már, hogy kaucsukból vagy, uram. Gumilabda vagy, amit maga a sátán is hiába ver a földhöz. A körme nyoma meglátszik a rád kent lakkfigurákon, a külsőd megviselt, de az anyag, az ép. Hajnalban még olyan volt az arcod, akár a régi, ráncos, üres bőrbugyelláris, most pedig rugalmas vagy. Csak a szemed nincs rendben egészen.”

„Nagy, hosszú, vékony ember volt, nem éppen biztató jelenség a hiányzó fogaival, melyeket egy kocsmai verekedés alkalmával vertek ki. Vékony szájjal, ami, hogyha rossz állapotban volt, akkor kőkeményre metszett szájjá változott, rángatózó állal.”

„Íme a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell.”