Az agg Johannes Itten, nem ottan, hanem itten,
színelméletet skiccel. Egy boldog keddi viccel,
színekhez hangot illeszt, s születik dallam-színtest.
Műve szintézis így lesz!

C — a fehér s fekete
D — az aranyszín fele
E — a fűzöld őrület
F — a kékszőlő szüret
G — a lila pillanat
A — a vörös ég maga
H — a vadnarancs színe

Eztán Johannes Itten Bartókot kottáz színnel,
s a kottagyártó gyártól nem messze céhet, mától
működőt megalapít. Céhet, melyik nem lapít,
mert szenteli az ihlet.

Re: a formációra, zenére, színre, szóra,
a szinesztéziára, s arra, minek van ára,
mondja Bartóknak Itten. Mire Bartók csak biccent
és szól: mi végre itt lent?

De ezt nem tudjuk már meg, mert nincs sehonnan ámen.
Csak a misztérium van, a minisztériumban.
S a kékszakállú játszik, de mára ez sem látszik,
csak tükre sáros vízben.

95 szín-tézis! Céhtagnak lenni mézíz.
Főleg, ha ott van Bartók és mind, ki hozzá tartó,
ki egy felvonást „srájbol” előadás céljából,
nem ottan, hanem itten.