Apám akkor, ott, 56-ban,
három évvel korábban, hogy megfogantam,
így nem hallhattam, ahogy a bilincs kattan.

Bakancsok csattognak a kövezeten,
akkoriban még senki sem számolt velem,
az úttesten kamaszfiú tetem.

Senki nem tudta, hogy megjövök,
az őszbe éppen a tavasz költözött:
érkezett valami kiskölyök.

Az idő éppenhogy halad,
látszólag tétova szavak:
valami mindig velünk marad.