Czóbel Vilhelmina halálának, majd örök nyughelyre helyezésének 70 évvel ezelőtti napjai a helyi emlékezet szerint fagyos januári napok voltak.
Minka leveleit olvasni viszont melengetőek.
A blokk felkért szerzői egy kedves, elgondolkodtató, minkás levélrészlet alapján alkottak. A levelet az éppen Nagyőrben vendégeskedő Vay Éva Eveline-hez, édesanyjához címezte Minka 1891-ben:

„Kedves jó mamszim, a szezon jó, csendes, de kivagyok egy kis jó szellemi táp után, bár senki sem jönne már ide, mert mentül több ember, annál több banalitás — egy óra cursus az öreg kutyával [megj. Mednyánszky László beceneve] vagy bárkivel a bandából, egy valóságos jótétemény lenne. Különben roppant kedvesek, csakhogy én a Marsban vagyok, ők pedig a Saturnusban.”

Ez alapján érkeztek a válaszok, kérdések,  levelek, fotók — klasszikus és modern játékok: mind a „Marsból”.

Segítségükkel a Czóbel Minka 70 blokkban, a Spanyolnátha 2017-es első lapszámában, az emlékévben újra felidéződik az immár egyáltalán nem a feledés homályába vesző művész neve, hitvallása.

Minka mindre válaszolt volna, valahogy ilyen zárással: