A hó ma megvakított három
embert.
Kísérőinket medvék, farkasok
bőszítették.
A foglyok szabadon jártak-
keltek;
burána hósírja közeledett.

A fagy ma három kozákkal
végzett.
A száműzöttek a kutyákkal
együtt meglapultak.
A Nap fénytelen fénye
feketére fest,
jégsziklák, hószakadékok
halálunkra lesnek.

Otthon ősz van, szüretelnek.
Nehéz gondolataimban
merülök.
Toll, tinta mámora kezemben,
nyúzott sorsom, rabszolga-
panaszom,
ki hallja meg?

Itt rablóhordák szedik a vámot.
Korrupció, árulás, és felejtés
e végtelen birodalomban.
Mi az, mi fűti bennünk
az igazságot? kérdezem
a hóégette csendet.