hogy semmivel ne bonyolítsuk az egyszerű helyzetet:
16. a Légyott,
a Bartók Plusz Operafesztivál spanyolnáthás kísérőrendezvénye. Egyszerű tizenhatszerű, ahol először társrendező a Magyar Küldeményművészeti Társaság. Van még új a nap alatt.

Tény:
„Bartók művei 2016. január 1-jétől szabadon felhasználhatóak, három színpadi műve, ill. az Amerikában komponált művei kivételével.”
„A szerzői művet a szerzői jog csak meghatározott ideig védi, ez azt jelenti, hogy az alkotás a szerző életében és halálát követő hetven éven át részesül védelemben, ez a védelmi idő. (…) a védelmi idő elteltét követően a mű közkinccsé válik, azaz azt bárki engedély nélkül felhasználhatja.”

Fikció, hogy semmivel ne bonyolítsuk az egyszerű helyzetet:
Sz. Préda úrhölgy hivatásos Bartók-lopó, több plágiumper vesztese, 2016. január 1-jén elhunyt. A Bartókkal igencsak szabadon játszó Sz. Préda művei ezt követően hamarosan napvilágra kerülnek — ezekből ad válogatást az idei Légyott. Az alkotókat arra kértem, hogy egyrészt kötött, másrészt igencsak szabad választásaik feltétlenül kötődjenek az előbbi tényekhez és fikciókhoz, alkotásaik Bartók előtti főhajtásként, de a szabad prédaság jegyében valósuljanak meg.

Művészkönyvünk idén másodjára gyűjti egybe a Spanyolnátha szerkesztőinek (Berka Attila, Székelyhidi Zsolt, Vass Tibor) erre az alkalomra készült művein túl az SPN Könyvek munkatársainak (Ladik Katalin, Petőcz András, Szkárosi Endre, Vörös István) alkotásait — és ezúttal kibővül a tavalyi Spanyolnátha műhelytábor előadóival (Dicső Zsolt, Szalai Zsolt) is.

A tutkó tetkókat régi szerzőnktől — akit a közelmúltban ötvenedik születésnapján külön összeállítással köszöntött a folyóirat —, Fazakas-Koszta Tibortól kértük. (Jelen lapszámunk fejléce az ő művének felhasználásával készült.)