Áldozatlan bekecs ő?
Hámozatlan akác, sőt,
hímezetlen apacs ő?
Hó, ha-hó, a hó-faló nő-kalóz?
Az ál-mezetlen dikics ő?
Tropára ment, de kormozatlan,
de olajozott apuskacső ő?
Hő, mely feltolul a véredényben?
S az agyban asszony melegében
állatlanul meg dicsőn üdül?
De nem csak ül a dikón a dics,
de el nem mozdul onnan ő,
a ronda nőstény hintaló,
nőstül a faló nő-macsó,
kin pléhstül kondul a néma csőr,
a fentebb stíl fűrészeli ékszavát,
melyen soha nem hatol a kénsav át.
Ő, ő, persze, ő, de ki is ő?
A rá-go-go gondnokkal viselős?
Ül a dikón ő,
felhő-szavában a digó nő dicsőül,
háha, háha, na hátha ő hat oda,
hogy hatod-iziglen lesz nagybecsű,
ékszavában annyi a nagybetű.
Éljen, éljen, éljen ő,
ki mégeteglen smárol ott, hon
a dics végezetlen, magozatlan,
egy pruszlikban mindjárt hat kan
rohan a mohauk-ükök ákom-
bákomjaira, halihó, hol zsolt,
hol nem zsolt, de mindig cső!

A videót Barbély VIrág készítette a 22. Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztiválon, 2016. augusztus 13-án. Szkárosi Endre versét Székelyhidi Zsolt szavalja.