Huszonegy gramm festék kell az álca megerősítéséhez,
egy léleknyi smink, ami mögött mindenki elbújhat
a vizsla tekintetek elől, néző és modell egyaránt.

A ráncok árkaiban színes porszemek üvöltenek fiatalságot,
a vásznakon két félvilág, mindkettő hazug egészen,
az egyik pénzért szerelmet ígér, a másik pár perc hírnevet.

„Neved fennmarad, arcod örök pózba fagyva vár rám.”
Lendül az ecset, szárad a festék, zsibbadnak a karok,
a cigaretta füstje már nem szépre száll.