(ceruzarajz)

Csontos, tiszta arc,
készül a ceruzarajz,
hirtelen mozdulat,
papír szakad.

Pofacsont alatt egy árnyék,
pillantása olykor lágy még,
de a homlokon a redő,
na, ez a bökkenő.

Hosszú, bütykös ujj remeg,
elrepülnek a kezek,
látod, örökké magyaráz,
mint aki szószéken tanyáz.

Szívja a cigijét egyre,
lefelé siet a hegyre,
mondanád: hadilábon áll,
mégis mindent megcsinál.

Fehér papíron radírnyomok
szénporos tenyérrel satírozok,
merthogy
rajzomba törött a cerka,
a címe legyen, hogy: Berka.