„volt hatvanegy napunk a közös ég alatt
beleborzongok”
(Bartók, 2006)
élek a számok bűvöletében
ezerkilencszáznegyvenöt júliusa
ígérő fénnyel jött értem
a rommá lőtt budapestre
józsefváros széle amerikátlan
történetem érdektelen volna
mikor elért a szó
nem gondolhattam new yorkra
nem tudom számomra mikor lettél
télhidegben a kályafénynél
otthontalan bús székelyeknél
szívemig hogyan értél
mit mondhatok a hetven évre
nem vagy azóta
én épp annyira ideítélve
allegro barbarora
mi az időtlenség
az ember megretten
rám égett hangjaiddal élek
hetven éve kitüntetetten