Három Bartók, négy Bartók,

hozzá még egy szivartok.

Azt hiszitek, szívattok?

Üsse kavics, ha megvártok.

Ez is Bart meg az is ok,

hangolnak a fradisok,

sokk itt az is, ami sok,

a vizből kint vogymuk, és ők?

Három éve volt egy buli,

de nem volt benne trambulin.

Hatvan éve voltam három,

nem fésültem még a séróm.

Hatvan ide, három oda,

nincsen benne semmi csoda.

Aki ugrál a trambulin,

áramütés éri a fülin.

Évforduló, lóforduló,

aki merre, arra bárki,

aki merne, annak annyi,

melegfagyi jár, nyalatnyi.

Pillanatnyi évforduló,

nyaljunk végre billentyűket,

nem lehetünk ilyen süket,

Bartók nekünk ük-nagyapó.

Nem is értjük, amiket mond,

ábécébe rendezte bár.

Olvas a hóhér ábécét,

teringettét, na nehogy már!

Bartók bácsi nem mohácsi,

nem is vend, és nem bogácsi!

Mi fejünkre húzunk csuklyát,

megyünk a hóhér elibe,

úgysem talál el telibe!

Te is jössz? No ne már, ember!

Csak nem a fránya Bartók bök?

Mér’ érdekelnek téged ők?

Ök, tök, pök! Csütörtök!

Össze-vissza hadartok!

Hová lett a szivartokom?

Ments meg, édes jó Bartókom!

Akárhány is ez az év,

vissza mindig van út srég.

Ha meg nincsen, irka-firka!

Bassza meg a bölömbika.